Savannah

Szabad volt az estém és mivel nem voltam túlzottan fáradt úgy döntöttem elmegyek az egyik klubba és szórakozom egy kicsit. Ma minden meló nélkül akartam kikapcsolni kicsit. A hideg utcákon sétáltam végig nem is figyelve a körülöttem lévő járó kelő emberek re . Bementem az első utamba kerülő clubba. Belépve végig pásztáztam a terepet és már néztem is a felhozatalt, mert azért az se mindegy...
Egész jó volt a hely és még a női egyedek sem voltak rosszak. Elsétáltam a bárhoz és rendeltem magamnak a bárpult mögött lévő nőtől egy vodkát, közben kokettálni kezdtem vele. Nem igazán fogta a dolgokat, olyan volt mint egy merev kődarab. Elhúztam a szám így inkább megfordultam a poharammal és újra körbenéztem a teremben, ki is szemelve következő áldozatom, de ahogy észre vette hogy figyelem és falom a tekintetemmel elfordult. Felszaladt a szemöldököm.
~Ma minden nő megzakkant?~ Megráztam a fejem és egy sóhajjal visszafordultam. Meghúztam az italom és kértem még egyet. Elment a kedvem a szórakozástól és kábé a hideg ridegség maradt az előbbi jókedvem után.
Egymás után húztam le az italokat, míg meg nem éreztem egy másik farkas illatát, aki nem messze volt tőlem. Ha már fajtárs... Felkeltem és odasétáltam a hölgyhöz.
- Szép estét csatlakozhatom vagy maga is csúnyán elküld?- kérdeztem egyhangúan. Nem voltam soha a kedveskedő típus kivéve ha tetszett egy nő, de most nagyon elvették a kedvem. Nem értettem hogy utasíthatnak vissza pont engem. Nem tudják mit hagytak ki. Ott álltam a hölgy mellett és vártam mit felel.

Ma kivételesen nem dolgoztam este, így rengeteg időm maradt, amit csakis magamra fordíthattam, senki másra. Ez nagyon tetszett nekem, ugyanis az utóbbi időben erre nem nagyon volt lehetőségem, habár jobban belegondolva a munkahelyemen is minden eltöltött perc kikapcsolódás volt számomra, azzal a különbséggel, hogy ott nem én választottam partnert, hanem esetleg a partner választott engem. Ezzel semmi baj nem is volt, kivéve, hogy szerettem én választani, most pedig pontosan erre nyílt lehetőségem.
Szokásomhoz híven most is kihívóan öltöztem fel. A piros pánt nélküli ruha, ami alig ért a fenekem alá, remekül kihangsúlyozta az alakomat, és hosszú lábaimat. A hatás nem is maradt el, ugyanis ahogy végigvonultam az utcán, szinte kivétel nélkül mindenki utánam fordult. Mindegy volt, hogy az illető éppen férfi e, vagy nő, a végeredmény ugyanaz lett. Elismerő pillantásokat tudhattam magaménak, amelyeket viszonoztam is, egy lehengerlő mosollyal. Ilyenkor kedvem lett volna felnevetni a legtöbbször, de nem tettem meg.
Hamarosan el is értem úti célomat, egy nemrégiben nyílt klubbot, amit már ajánlottak nekem többen is, meg hallottam is beszélni róla másokat, mégsem volt még lehetőségem ellátogatni ide. Egészen a mai napig...
Nem vártam ki a soromat, csak előrefurakodtam, és gond nélkül be is sétálhattam. Ugyan már, engem senki nem várathat meg soha. Ha valaki lenne oly merész, hogy megpróbálja, nem valószínű, hogy képes lennék tolerálni a meggondolatlan viselkedést.
Amint beléptem, automatikusan mértem fel a terepet, majd kerestem tekintetemmel egy üres széket a pult mellett. Ugyan nem találtam elsőre, de mondanom sem kell, hogy nem telt sok időbe, mire itt is sikert értem el, és felszabadítottam egyet.
Ahogy keresztbe tettem a lábaimat, még fentebb csúszott az amúgy is rövid szoknya, amivel újabb néhány tekintetet sikerült magamra vonzani. Mindezt egészen szórakoztatónak is találtam egészen addig, amíg meg nem éreztem a közelben lévő farkast. Ugyan nem kezdtem el feltűnően kutatni utána, de azért néhány lopott pillantást vetettem a megfelelő irányba, hamarosan pedig már jött is felém.
Mint kiderült, az illető férfi volt, méghozzá a határozottan nem rossz kategóriából. Elismerően néztem rajta végig, ajkaimon kacér mosoly ült, szemeim pedig sokat sejtetően csillogtak, keresve a tekintetét, miközben ujjam végigsiklott az idő közben kikapott itallal teli poháron.
-Ugyan miért küldenélek el, szépfiú? - vontam fel értetlenül a szemöldökömet, miközben egy hosszú szőke tincset hátradobtam a vállam mögé. -Ilyen ostobának néznék ki? - nevettem el magam halkan, ám annál borzongatóbban. Hát, igen, ehhez mindig is értettem.

Ez a két lemondó tekintet rendesen piszkálta az egómat, hisz nem volt még rá példa, hogy ne tetszettem volna egy nőnek is. Egyből elment a kedvem és eldöntöttem, bárki is kerül az utamba, alám nem leszek vele kedves sem finomkodó. Na, nem mint ha amúgy bármikor is az lettem volna.
Figyelmemet azonban megütötte a farkas hölgy aki nem messze tőlem foglalt helyet és szemmel láthatólag bármelyik férfi odaadta volna akár fél karját neki. Epekedő tekintettél nézték őt. Felvontam az egyik szemöldököm, majd felkeltem helyemről és odasétáltam hozzá teljes nyugodtságban bár a kedvem még mindig nem volt tökéletes, de a társaság egy fajtám bélivel sosem árt. Viszont ha még ő sem hajlandó beszélni velem akkor kegyetlenül elkapok még ma valakit.
Megálltam mellette és immár végre úgy tűnt akadt egy értelmes nő akinek helyén van a szeme, mikor odaértem végig mértem őt és mi tagadás igen tetszetős hölgy ült előttem. Piros miniruhája felfedte kecses kívánatos combjait. Elmosolyodtam, hirtelen elszállt a rossz kedvem.
- Nos a mai napon már kaptam pár visszautasítást...- közben leültem és belekortyoltam ismét az italomba. Leraktam a pultra és forgatni kezdtem a kezemben. Újabb kérdésre felnéztem és nem bírtam megállni, hogy végig ne mérjem megint.
- Nem egyáltalán nem tűnik annak. Inkább más szót használnék magácskára.
Számomra érdekes helyet foglaltak el a nők. nem mondanám hogy tárgyként használtam őket, de nem is éreztem semmi érdemlegeset soha egyszer sem. Bár férfi vagyok és engem is a legtöbbször csak egy dolog vezérel hozzájuk semmi mást nem kerestem bennük. Nekem így tökéletesen megfelelt. Megittam a maradékot a poharamból és kértem még egyet. Miután megkaptam újra a hölgyre néztem.
- A nevem Mike. Kit tisztelhetek az ön személyében?- kérdeztem mosolyogva a kezemet nyújtva neki és ha elfogadja azt kezet csókolok neki.
Nagyon tetszett a csinibaba és úgy véltem szép estének nézek elébe, ha a hölgy nem hagy itt.

Élveztem, ahogyan mindenki rajtam legeltette a szemét, de most kivételesen az sokkal jobban tetszett, hogy éppen egy fajtársam figyelmét vontam magamra. Igaz, ami igaz, még nem igazán találkoztam az itteni falka tagjaival, természetesen a vezért kivéve. Azt ugyan nem tudtam, hogy vajon ő is közéjük tartozik e, de úgy sejtettem, hogy igen. Vagy lehet, hogy ez csak Chicagoban volt szokás?
Gondolataimból végül a hangja zökkentett ki, mire néhány pislogást követően már ismét csakis őt láttam magam előtt, a falkával kapcsolatos ügyekre pedig jótékony homály telepedett a fejemben, legalábbis egyelőre biztosan...
-A nőknek úgy tűnik, hogy az utóbbi időben nincs szemük... - forgattam a saját, zölden izzó lélektükreimet, arcomon azonban már meg is jelent az a kacér mosoly, amiről oly híres voltam. -Nem kell velünk foglalkozni, vagy legalábbis azokkal, akik nem érdemesek rá. - ennél a pontnál kihúztam magam büszkén, amivel érzékeltetni akartam, hogy én természetesen nem az előbb említettek közé tartozom, hanem azokhoz, akik megérdemlik most azt, hogy ne legyenek magányosak.
-Valóban? - kérdeztem érdeklődően, miközben kortyoltam az előttem lévő italomból, aztán megnedvesítettem ajkaimat, óvatosan nyalva végig őket. Persze ennek is megvolt a maga célja, csak éppen nem tudatosan. Úgy látszik, hogy a csábítás művészete már annyira belém ivódott az idők során, hogy észre sem vettem, amikor esetlegesen jeleket küldtem valaki más irányába, felhívva őt egyúttal keringőre.
-Akkor mégis milyen szó illene rám? - vontam fel egyik szemöldökömet érdeklődően, mosolyom pedig egyre szélesebbé vált. Én is azok közé tartoztam, akik szerették, ha bókolnak, és szép szavakat suttognak el, ugyanakkor azt sem bántam, ha valaki durván bánt velem. Nekem bármi jó volt addig a pontig, amíg képes voltam élvezni. Ám abban a pillanatban, ahogy nem éreztem jól magam, fúriává változtam, és azt tettem, amit az én érdekeim diktáltak. Kegyetlen és gyakorlatias ugyan, de mindenekfelett hasznos tulajdonságom ez.
-Mike... - ejtettem ki a nevét a tőlem telhető legérzékibben, amitől valljuk be, bárki elolvadt volna. -Nagyon örvendek. - mosolyogtam lehengerlően, miközben elfogadtam a felém nyújtott kezét, a kézcsókot követően pedig elégedetten adtam ki valamiféle hangot, ami leginkább doromboláshoz lett volna hasonlatos.
-Engem Savannahnak hívnak. - mutatkoztam be én is, még mindig a kezét fogva. -Mondd csak Mike... idevalósi vagy? - kérdeztem tőle, kicsit közelebb hajolva hozzá, miközben mélyen a szemébe néztem.

Mikor azt mondta hogy a nőknek nincs szemük jót mosolyogtam. Még is csak van igazság a világon és van még olyan akinek helyén van a szeme. Mélyen zöld szemeibe néztem. Kacér mosolya igen csábító volt, de következő mondata egyenesen felhívás volt keringőre.
- Hm... Magácska pedig igen csak érdemes vagy rá.- szélesen elmosolyodtam . És komolyan is gondoltam kivételesen amit most mondtam hisz mi tagadás rég láttam már fajtám béli csinos hölgyet és társasága igen csak érdekesnek ígérkezett. Viselkedése mindent elárult. Ohh, hogy mire nem jó az ha az ember ilyen jól megfigyeli a nőket...
Elidőztem poharammal, majd egyszerű kérdésre ránéztem és bólintottam. Végignyalt ajkán amire felcsillant a szemem és megtette a hatását. Nálam legalább is, de ahogy körbe néztem egy pillanat alatt láttam, hogy a többi férfi gyilkos tekintettel nézett rám. Ezen csak a szememet forgattam. Ha nekem ugrottak volna sem láttam, volna esélyt arra, hogy egy ilyen társaságot itt hagyjak. Nem zavartattam magam, inkább úgy tettem mint ha ott sem lennének, vagy legalább is nem minket bámulnak.
- Hogy csábító... Magácskára inkább ezt a szót használnám. - Mosolyom egyre szélesebb lett. Most nem terveztem előre semmit, hagytam hogy minden a maga útján menjen. Értek a nők nyelvén és ezt kis is használom aztán majd a hölgytől függ, hogy hogyan tovább. Bár azt hiszem nem kétséges merre is tartunk. Jókedvem visszatért így nem akartam erőszakoskodni.
Akaratlanul nyeltem egy nagyot mikor érzékien kiejtette a nevemet. És még a galád nadrágom is szűk lett. hát igen.. így jár az aki halogat dolgokat és már elég ennyi hogy felizguljon. Elfogadta a felé nyújtott kezet így nem restelltem kezet csókolni neki. Dorombolása jó jel volt és igen csak kezdtem élvezni társaságát.
- Örvendek a szerencsének Savannah, főleg, hogy most az én társaságomban ülsz.- Hirtelen váltottam tegezésre. Kezemet nem engedte el így én sem engedtem normál szorításomon. Mutató ujjammal végigsimítottam tenyerén jelezve neki tetszésemet. Ahogy közelebb hajolt és feltette a kérdést olyan volt mint ha babonázni akarna, de persze ha hasonlóról is volt szó az nálam elég nehéz. Engem csak egyféleképpen lehet elbabonázni, ott pedig még nem tartunk. Így viszont már sokkal inkább érezhető volt nőies illata.
- Igen, már egy jó ideje... - közelebb hajoltam hozzá annyira hogy a fülébe tudjak suttogni.- Szeretnél valamit tudni? - kérdeztem halkan, majd visszahúzódtam annyira hogy lássam az arcát. Nem láttam még erre, vagy csak én vagyok szűk látókörű így felmerült bennem hogy az itteni falkát keresi, de lehet hogy én tévedek. Elvégre nem ismerhetek mindenkit. Egy apró tincset ami előre csúszott ujjaimmal hátratűrtem. Élveztem ezt a játékot és egyre inkább egy dolog járt a fejemben. Hát mi is járhatna egy olyan fejében akiben nincsenek gyengéd érzelmek. Csak a csábításban vetek be ezt azt néha, de ez igazán ritka eset. Visszakanyarodva a beszélgetéshez, ha már úgy is témánál voltunk...
- Te régóta élsz itt? - néztem rá szédítő mosollyal.

Tisztában voltam azzal, hogy hogyan nézek ki, ahogyan azzal is, hogy milyen általános reakciót váltok ki a férfiakból, akik a közelembe kerülnek. Úgy tűnt, hogy Mike is pontosan úgy tett, hiszen láttam a tekintetén, hogy tetszik neki, amit lát. Sértésnek is vettem volna, ha másképp áll a helyzet. De, mivel ez a veszély most nem állt fent, csak viszonoztam a pillantását, amivel olyan áthatóan méregetett, hogy az lett tőle az érzésem, a vesémbe lát. Vajon tetszett neki az is, amit a felszín takar? Nem, annyira azért senki nem lehetett jó emberismerő, hogy ennyi időn belül nyitott könyvvé váljak...
-Talán nem én vagyok az egyetlen ezen az estén, aki csábítóan hat a környezetére. - igen, itt jelentőségteljes pillantással néztem rajta végig, hogy érzékeltessem, bizony nekem is elnyerte a tetszésemet az előttem ülő férfi, aki történetesen pont ő volt. Nem igazán érdekelt most a többi ember, aki körülvett minket, hiszen sokkalta jobban tudtam értékelni egy fajtám-béli közelségét, mint egy egyszerű emberét. Persze velük sem volt bajom, de a kettő össze sem hasonlítható. Ez olyan, minthogy a felső tízezer nem szívesen keveredik a pórnéppel, hogy úgy mondjam.
Ahogy újra végignéztem rajta, észrevettem a kis dudort a nadrágján, ami még nem volt ugyan feltűnő, de egyrészt, én elég közel voltam hozzá, hogy lássam, másrészt pedig éreztem, hogy megváltozott körülötte a levegő. Éreztem a benne növekvő vágyat, ami rám is hatással volt. Hiába akartam volna tagadni, semmi értelmét nem láttam olyan ostobaságoknak, minthogy átverjem még saját magamat is. Az nem olyan jó buli, mint másokkal szórakozni.
-Azt még meglátjuk, hogy hosszútávon is fent tudod e tartani az érdeklődésem, na meg azt is, hogy mennyire fogod később szerencsének tartani a találkozást velem. - mosolyogtam rá ravaszan, hiszen általában megesett, hogy nem azt érték el nálam, amit előre sejtettek. Hát, igen, én már csak ilyen vagyok. Tele meglepetéssel, amivel sokszor kiváltom másokból a bosszúságot. Roppant kellemetlen dolog lehet, még szerencse, hogy én nem kell, hogy saját magammal beszélgessek.
Megborzongtam egy kicsit a simogatására, ráadásul azt is előre sejtettem, hogy közelebb fog hajolni hozzám. Felhívás volt keringőre az egész viselkedésem, és úgy tűnt, neki sincs ellenére, sőt, még el is fogadta. Hát, már csak tőle függött, hogy hogyan is végződik az esténk, bár gyanítottam, hogy túl sok alternatíva nem állt rendelkezésünkre. Mind a kettőnk kívánsága egyre egyértelműbbé vált, ahogy teltek az egymás társaságában töltött percek.
-Csak kíváncsi voltam. - vontam meg a vállaimat, miután tagadólag ráztam a fejemet. Tetszett a közelsége, tetszett az illata, és legszívesebben hozzá dörgöltem volna az egész testemet, bár nem tudtam, hogyan reagálna, így egyelőre még ülve maradtam, és vártam a megfelelő alkalmat arra, hogy bármit is megtegyek.
-Csak pár hónapja. - mondtam neki végül, miután elhúzódott tőlem. -Egyébként tudsz róla, hogy ettől a mosolytól a legtöbb nő térde elgyengülne? - kérdeztem halkan kuncogva. Ezzel a megjegyzéssel is csak azt akartam vele érzékeltetni, hogy én nem vagyok olyan, mint a legtöbb nő. Én kiemelkedőnek ítéltem meg magamat, ráadásul másoktól is elvártam, hogy így kezeljenek.
Közben könnyedén lecsúsztam a székről, majd odaléptem hozzá, és a lábai közé furakodtam. Ennek köszönhetően egészen közel kerültem hozzá, így a fülébe tudtam suttogni én is. Tetszett ez a helyzet...
-És te, akarsz valamit még tudni? - leheletem valószínűleg cirógatta a bőrét, mert szándékosan olyan közelségbe hajoltam hozzá. Két kezemmel felfelé simítottam végig a lábain, miközben hátrébb hajoltam, és most én néztem a szemébe kérdőn.