Tyler


Leszálltam Joeyról, és lenyaltam a szám szélén lecsorduló vért. Éreztem, ahogy a vére szétáramlik a testemben, és ez nagyon jól esett. Túl sokáig koplaltam megint, így figyelmeztetnem kellett magam, hogy többet ne vegyek el a véréből. Aggódóan végignéztem a férfin, hogy mindene a helyén van-e majd felálltam az öléből. Nem kerülte el a figyelmem a meredező férfiassága, amit ilyenkor szokott produkálni.
Zavartan megköszörültem a torkomat, és bementem a fürdőbe, hogy helyretegyem magam. Az arcom visszanyerte a „normális” színét, és a szemem is fényesebben ragyogott táplálkozás után.
Lehajoltam a csaphoz és az arcomba locsoltam egy kis hideg vizet, végül pedig beletöröltem egy tiszta törölközőbe. Vettem egy mély lélegzetet és visszamentem Joeyhoz, aki még mindig az ágyon feküdt.
- Jól vagy? –kérdeztem tőle halkan. Elsősorban azért sem szerettem belőle túl sűrűn inni, mert féltem, hogy bántom őt. Ilyenkor minden vámpír egy kicsit agresszívabb lesz, vagy ha úgy jobban tetszik „elkapja a hév”, de láthatóan egyetlen egy sérülés sem volt rajta.
- Ezt én is kérdezhetném. –válaszolta mély bariton hangon.
- Igen, minden rendben. Köszönöm, hogy idefáradtál. Már lassan te is vámpír leszel. Nappal alszol éjjel fent vagy. Sosem fogom tudni meghálálni azt, amit értem teszel. –figyeltem, ahogy feláll az ágyról és mosolyogva megindul felém. Erős karjait védelmezőn fonta körém majd megcsókolta az arcom.
- Tudod, hogy ez nekem nem fáradtság. –suttogta a fülembe, majd elhúzódott tőlem. – Most vissza kell mennem a klubba, de ha kell valami nyugodtan hívj. Mindig be vagyok kapcsolva. –vigyorogva rám kacsintott, amin nem tudtam, nem mosolyogni. A tekintetemmel végigkövettem, ahogy kimegy a szobából. Odamentem a szekrényhez és elővettem az futós ruháimat, ami egy Adidas nadrágból, hozzá illő felsőből és egy cipőből állt. Gyorsan magamra kapkodtam, az éjjeliszekrényemről felkaptam az iPod-om, és felcsatoltam a kezemre. Bedugtam a fülhallgatókat a fülembe, és benyomtam rajta a play gombot. Iszonyatos hangerővel szólalt meg benne Usher és Pitbull közös száma. Nem éppen az én stílusom volt, de arra tökéletesen megfelelt, hogy elterelje gondolataim.
Amikor kiléptem a házból, egyből megcsapott a hideg téli levegő. Biccentettem egyet a kertésznek, aki kinyitotta nekem a kaput, és megindultam az úton.
Szerencsére nem laktam messze az egyik kedvenc helyemről. Mindig ide jártam futni, mivel nagyon szép a környezet, és a levegő is viszonylag tiszta volt. Élveztem, ahogy a téli hideg az arcomat simogatja. Nagyon megnyugtató volt a futás, mert ilyenkor mindig kikapcsolhattam az agyam. Nem akartam gondolkodni főleg nem róla. Még arra sem volt érdemes. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele, de nem érdekelt. Három hete nem láttam, és most kezdtem végre helyrejönni. Azután az éjszaka után napokig sírtam, de már jól vagyok. Megfogadtam, hogy soha többet nem hullajtok egy könnycseppet sem miatta…

A sarokban álló étkezőasztal tele volt dossziékkal és különféle jelentésekkel, az egyik tavalyi mészárlás áldozatainak adatait néztem át, amikor a combomra hajtotta a fejét. Nyelvét kidugta és a fekete farmeron végignyalt. Kifejlett fekete boxer volt, már harmadik éve osztjuk meg egymással a lakást. Elvan, ha adok néha neki enni meg néha kiengedem, hadd fusson.
- Jól van, várj egy kicsit még JJ. - meglapogattam a hátát és arrébb tuszkoltam, hogy ne nyálazzon össze. Ez a kutyának annyira nem tetszett és ugrálni kezdett, vad ugatásba kezdve. Rámorrantam, mire meghunyászkodott és reménykedő szemekkel nézett rám.
- Oké, max egy órát adok neked, te bolhás. Ha elfutsz, vissza nem hozlak, megértetted! - az ujjamat bevetve fenyegettem meg, felkeltem és a pórázt rácsatoltam a nyakörvére, felkaptam a földről a Wilson labdát, amit még az egyik meccsről loptam, aztán kiengedtem magunkat. JJ futni akart, de én voltam az erősebb és nagyjából húsz perc alatt el is értünk az egyik parkhoz. Szerencsére ilyen későn már nem voltak itt, ez azt jelentette, hogy senkivel sem fogunk összefutni. Szerencsére legalább is. JJ ugatni kezdett és rángatta a pórázt, figyelmeztetően ránéztem és leült a lábam mellé. Kioldottam a pórázát és a zsebembe tűrtem összehajtva.
- Tudod a szabályokat. Ha megszeged, nem játszunk ilyet többet, megértetted?! - meglendítettem a labdát és eldobtam, a kutya pedig várt, amíg földet nem ért az. Amikor pattogni kezdett, sprintbe kezdett és már éppen elkapta volna, amikor hirtelen irányt változtatott és a levéltelen bokrokon átvágva egy másik útra tévedt, ugatva lódult meg egy nő felé, de csak játszani akart.
- JJ! Megmondtam neked! - megindultam a kutya után, nem sokszor futottam valaki után. A bokrokon átugrottam, de néhány ága az arcomba csapódott, vékony vércsík jelezte a találkozásunkat. JJ már egy nő körül ugrált és dörgölőzött, én meg futva érkeztem oda.
- Azonnal gyere ide, bolhás! - JJ nem hallgatott rám és a nő mögé bújt, csonka farkát eszméletlen gyorsan csóválta. A nő megfordult, ahogy meghallotta a hangom én meg köpni-nyelni nem tudtam. Megköszörültem a torkom és a sapkámat lekapva a fejemről a markomba gyűrtem.
- Bocs, nem fordul elő többet. Már megyünk is, igaz, JJ?! - erőteljesebb hangon mondtam a kutyának Andee mögött, aki csak lesett rám, de megmozdulni már nem mozdult el. Lecövekelt a vámpírnő mögött....

A dalt halkan dúdolva futottam az egyik macskakövekből kirakott úton. A vámpírságnak van egy hatalmas előnye, mégpedig az, hogy nagyon jól bírom a futást. Kétszer minimum körbe kéne futnom a parkot, hogy ziháljak és úgy érezzem itt a vég. Addig pedig még elég sok időm volt.
Már jó negyed órája futottam, amikor megéreztem valami nekem jött. Ijedten kaptam le a fejem, és észrevettem egy kutyát. Egy kissé pihegve álltam meg, és leguggoltam a kis jószághoz. Eszméletlen édes volt, ahogy a kis farkát csóválta akár egy propeller. Ajkaimra halvány mosoly húzódott, és végigsimítottam a bundáján.
- Hát te? Mit keresel itt? –kérdeztem tőle lágy hangon, amikor a gazdája is megjelent. A hang irányába kaptam a fejem, és ijedten hőköltem hátra. Először azt hittem, hogy rosszul látok. Legalábbis nagyon reméltem, hogy erről van szó.
Láttam rajta, hogy ő is legalább annyira meglepődött, mint én ezen a váratlan –szerencsétlen- találkozáson. Nagyon ideges lettem hirtelen, még ha csak rá kellett néznem is. Hátráltam tőle egy lépést, és a kutya is gyorsan mögém iszkolt. Nagyon úgy tűnt, hogy ő jól érzi magát a társaságomban. Úgy bámultam rá, mintha megint valami szemétséget vágott volna a fejemhez. Nyeltem egyet, és elléptem a kutya mellől.
- Nem gond. –feleltem neki halkan, majd visszafordítottam a tekintetem a kutyára, mert ha tovább bámulom, még valami kicsúszik a számon. Beharaptam az alsó ajkam, hogy ezt megakadályozzam.
Megvakartam a kutyus füle mögötti kis részt, mire hirtelen hanyatt vágta magát, és lihegve kínálta fel a hasát, hogy azt is simogassam meg. Halványan elmosolyodtam és végigsimítottam a hasán.
- Ezt tetszik igaz? –kérdeztem tőle mosolyogva, mire a kutya ugatott egyet rám, helyeslően. – Nagy kópé vagy igaz? Nagy…. –gügyögtem neki, majd felegyenesedtem és rápillantottam Tylerre.
– Szia… -ezzel megfordultam, és megindultam abba az irányba, amerre éppen tartottam, de most nem futva. Ahhoz túlságosan is zaklatott voltam. Felkavarodtak bennem a múltkori dolgok, amitől megint rám jött a sírhatnék, de nem tettem meg. Helyette vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak….

Becsmérlően néztem a kutyát, ahogy beadta a derekát Andeenek. Ha hazaérünk, elbeszélgetek vele. Nem tetszett az, ahogy bánt a kutyával, ő az enyém. És simogatta meg még beszélt is hozzá. Őrült egy nő, az már biztos. Rosszallóan megráztam a fejem és nagyot fújva elnéztem oldalra.
- Ja, neked is. - dünnyögtem, amikor elköszönt tőlem és egy ideig néztem. Füttyentettem a kutyának, mire JJ felpattant és rám nézett.
- Kapd el, blöki! - neki se kellett többet mondanom, azonnal Dee után eredt és be is érve őt majdnem elejtette a nőt. Megvártam, amíg ugat rá párszor és most már kevésbé volt kedves a vámpírral. Kettőnk közül még mindig én voltam a domináns. Utánuk indultam és mivel JJ nem engedte Deet tovább futni, lehetőségem volt jobban felmérni a nő külsőjét.
- Semmi jaj de rohadék vagy Ty, ekkora döggel még soha nem találkoztam és milyen szívtelen vagyok? - tettem fel ezeket a kérdéseket Andeenek, aztán csettintettem egyet és a kutya a lábamhoz sétált, leült, én pedig kicsit meggörnyedve megvakartam a füle tövét.
- Meglep, hogy kitiltattál a helyről, pedig igazam volt Ginával kapcsolatban. Mennyit emelt el? - kérdeztem tőle normálisan, ismertem azt a nőt, tudtam, hogy mindig sáros valamiért.
- Azt hiszem csak revansot vettem azzal, amit mondtam. - ismertem be a hülyeségemet valamiért, elnéztem még Deeről is és zsebre dugtam mindkét kezem.
- Te is mondtál a múltammal kapcsolatban bizonyos dolgokat és azt hiszem csak ki akartam egyenlíteni. - fejeztem be, de azonnal folytattam is. - Ezzel nem fogok megváltozni, hidd el. Csak azt akartam, hogy tudd, miért tettem. - elcsendesedtem és hallgattam, hogy kapja fel a szél a száraz faleveleket. Kínos és szar pillanat volt ez, de mit lehet csinálni? Amikor Andee még mindig hallgatott, elhúztam a szám és megráztam a fejem. Minek kellett beszélnem?
- JJ, gyere. - kivettem a pórázt a zsebemből és a kutyára kötöttem, elindultam vele a labda felé.

Miután elmentem onnan, visszatettem a fülhallgatót a fülembe és sóhajtottam egyet. Annyira reménykedtem benne, hogy nem fogok vele többet összefutni. A lelkembe gázolt azokkal a múltkori szavakkal, és egyszerűen nem tudtam túllépni rajta. Annyira megbántott, mint még senki ezen a világon.
Miközben ezen gondolkoztam valami nekem csapódott hátulról, majdnem ledöntve a lábamról. Hátrakaptam a fejem, és Tyler kutyáját láttam meg. Kiakartam őt kerülni, de az állat egyszerűen nem engedett tovább. Biztos voltam benne, hogy ez Ty műve, így fújva egyet fordultam hátra az említett személyhez. Kivettem a fülhallgatókat a fülemből és összetekerve begyűrtem a pulcsim zsebébe.
Kérdésén valahogy nem lepődtem meg. Tudtam jól, hogy furcsa neki ez a hallgatás, hiszen mindig hozzávágtam valamit a fejéhez.
- Figyelj…engem nem érdekelsz. Már sokszor mondtam neked, hogy milyen vagy. Nem szeretem magamat ismételni. –feleltem neki szárazon, és megszorítottam a gumit a hajamban. Összefontam a melleim előtt a kezem, és szem forgatva néztem körbe a helyen. Hazudhattam volna neki Gina-val kapcsolatban, de felesleges lett volna. Úgyis tudta volna, hogy hazudok.
- Ötven ezer dollárt. –mondtam, miközben a tekintetem a kutyára tévedt. Nem is tudtam, hogy van kutyája. Mik nem derülnek ki róla! Ha ezzel a szegény jószággal is úgy bánik, mint velem, vagy más emberekkel akkor el tudom képzelni, milyen nehéz sorsa lehet szegénynek. Ahogy figyeltem az állatot egyáltalán nem azt vettem észre rajta, hogy mennyire utálná Tyt. Látszólag nagyon szerette őt. Nos..legalább az állatokkal tud bánni.
- Revansot. –bólintottam egyet szenvtelenül. Legalábbis megpróbáltam. Nehéz volt visszafognom az érzelmeimet, amik kitörni készültek, de nem akartam, hogy újra sírni lásson. Akkor megint hozzám vágna valami ocsmányságot, nekem pedig ahhoz sem türelmem sem energiám nincsen. Pár pillanatig mély csend telepedett le közénk, és mikor Ty megfordult a kutyával együtt, még akkor is csak nézem utánuk.
Amikor egyedül maradtam, sebtében körbepillantottam, majd megindultam utánuk.
- Várj! –sietős léptekkel mentem utána, majd mikor beértem őt gyorsan elé vágtam, hogy megállásra késztessem. – Nézd… sajnálom, ha olyat mondtam neked. Tudom, hogy nincs jogom beleszólni abba, hogy mit csinálj és hogyan élj. Ez a te életed, te pedig felnőtt „ember” vagy.
Néha volt egy olyan halvány sejtésem, hogy tetszem neki. Gőzöm sincs, hogy honnan vettem ezt, de mintha néha látnék valamit a szemében. Nyeltem egyet, és közelebb léptem hozzá egy kicsit.
- Válaszolj nekem őszintén valamire…. –kezdtem bele halkan, de a folytatást azt nem tudtam. Vettem egy mély lélegzetet, hogy egy kis erőt gyűjtsek, majd folytattam. – Tetszem neked? És légy szíves ne kezdj itt el nekem köntörfalazni. Azt nem szeretem. Csak igent vagy egy nemet kérek... –nyögtem ki végül és feszülten vártam a válaszát.

Az szép summa pár menetért. Andee felé csak biccentettem, amikor elmondta, Gina mennyit kaszált. Nem az én ügyem, csak egy része volt annak, miért öltem meg. Másrészt meg személyes okaim voltak, amit nem fogok Andeevel megtárgyalni, az is biztos. Vállat vontam az ismétlésére, nem értettem vele egyet, nem leszek a bohóca sem a papagája. Morogtam valamit a kutyának és már rá akartam gyújtani, amikor a nő szinte elénk robbant, JJ hirtelen felágaskodott és rámorgott, mire rántottam rajta egyet, de csak hogy figyelmeztessem. Nyüsszögve leült a lábamhoz és a járdát söprögette csonka farkával. Számba vettem a bagót és rágyújtottam. Hülye szokás volt, de nyugtatott és ez volt a lényeg.
- Igen? - kérdeztem, de már mondta is én pedig szkeptikusan néztem, hogy mit hadovál össze. Rásiklott a tekintetem a nyakára és beleszagoltam a levegőbe is, de nem éreztem semmilyen drog illatát, azt kizárhattam. De akkor mi történt vele?
- Abból, amit elmondtam, még semmit nem tudsz rólam, Andee. Mindennek megvan az oka, mit miért teszek, oké? - le akartam még ezt tisztázni, de nem cseszegettem most, tényleg görény voltam ott a mosdóban, de neki be nem ismerem, az is száz.
- Mit akarsz? - fújtam ki a füstöt, gondolkodtam már az ujjmalmozáson is, amikor végre folytatta. Ledöbbentett a kérdéssel, de ez nem látszott rajtam, a szokásos érzelemmentes arccal néztem rá.
- Tételezzük fel, hogy igen. Akkor vajon mit tennél? Viszonoznád az érzéseket? Vagy magát a tényt, hogy tetszel nekem? Nem hiszem, látom a szemedben a gyűlöletet és az undort, ahogy rám nézel. Gratulálhatsz nekem, ezt mind én értem el. De! Gondolj csak bele, miért tettem és ha megvan a válasz, keress meg. - tudtam, hogy semmi esélye nem lenne, a magánéletemből csak annyit tudott, hogy gyilkos voltam és volt egy fekete boxerem, akit JJ-nek hívtak, a retek sok fegyverről nem is beszélve, de nem hittem, hogy a sorozatszám alapján megtalálni. Különösen azért nem, mert lekapartam azokat, így még visszakereshetetlenné is váltak. Zsákutca.
Biccentettem neki ismét és egy slukk után megindultam, JJ-jel mellettem, de ahogy fordultam, a kutya is kénytelen volt.
- Joey nem fog veled sokáig maradni, ha nem változtatod át. Megöregszik és meghal. Ha annyira fontos neked, mint ahogy azt látom, akkor megteszed, miatta. És keresel egy fiatalabb férfit. A betegségek erőszakos szarok. - tanácsoltam még neki, de nem mozdultam, csak néztem a nőt.

Komolyan néztem a szemeibe, és úgy figyeltem őt. Hazudtam volna, ha azt mondtam volna, hogy teljesen értem. Egyszer ilyen, egyszer pedig olyan volt. Teljesen összezavart, bár nem is értem, mit strapálom ezen magam. Meg is bántam azt a kérdést, amit az imént feltettem neki. Egyértelmű volt, hogy egy szemernyi érzés sincs benne, így hogy tetszhet neki valaki? Teljes léptelenség. Ahogy megismertem olyan volt, mint egy sündisznó. Messziről még nem jelent akkora veszélyt, de ha valaki kicsit közelebb megy hozzá, vagy megakarja érinteni, akkor begubózik és kiereszti a tüskéit. Egyértelmű volt számomra a válasza, így hátrébb is léptem tőle.
- És erre büszke vagy? Büszke vagy arra, hogy gyűlöllek? Miért? Miért nem próbálsz valakivel, legalább egy kicsit jóban lenni? Mitől félsz? –kérdeztem tőle halálosan komoly arccal. – Így, hogy jöjjek rá, miért csinálod, ha semmit sem mondasz magadról? Lehetetlenség… - megráztam a fejem.
Amikor meglendült egy kicsit a szél, megdörzsöltem a karjaimat, hogy egy kicsit felmelegedjenek ebben a hűvös időben.
Figyeltem, ahogy megindul a kutyával együtt, de végül ismét visszafordult. Csendesen hallgattam, amit mond és mikor a végére ért, megráztam a fejem. Ezt a lehetőséget nem voltam hajlandó számításba venni. Nem akartam, hogy őt is olyan diszkriminációk érjék, mint engem. Akárhogy is állt most a helyzet, a vámpírok/farkasok és az emberek között, még most is elég sokan vadásztak ránk. Nem akartam, hogy Joey is erre a sorsra jusson.
- Nem fogom őt átváltoztatni, ezt már megmondtam számtalanszor neki is. Egyszerűen nem megy. Ő sokkal rendesebb és tisztább annál, mint hogy ilyen sorsra jusson. Az öregség az élet része. Ha egyszer úgyis mindennek vége szakad. Joey előtt is megvoltam egyedül, és…utána is megleszek, akkor is, ha az elején rossz lesz. –szaggatottan vettem a levegőt, és lassan odasétáltam egy padhoz, ami tőlünk nem messze állt. Nagyot sóhajtva leültem rá és hátradőltem.
Éppen megszólaltam volna, amikor a szél ismét meglendült, és egy fura illatot söpört felém. Egyből megmerevedtem, az arcom pedig holt sápadt lett. Idegesen kaptam a fejem, az illat forrásának irányába, a következő pillanatban pedig már mellettem is volt a padon ülve.
- Hello bello Dee… -egy sármos mosolyt küldött felém Oliver, amitől nyeltem egyet. Utáltam mikor így néz rám, mert tudtam, hogy készül valamire. Egy kicsit arrébb húzódtam tőle, de követett. A tekintetét hirtelen Tylerre szegezte, és megvetően nézett végig rajta.
- Mit keresel te itt ilyenekkel Dee? Azt hittem ennél jobb ízlésed van. –odahajolt a fülemhez, és úgy suttogta a fülembe a szavakat. Ajkai végül rásiklottak a nyakamra, és lágyan végigsimított rajta, amitől elfogott a borzongás. Gyorsan felpattantam a helyemről és hatalmas szemekkel néztem rá.
- Menj el Oliver! Megmondtam, hogy nem akarlak látni! –egy kicsit közelebb mentem Tylerhöz, de nem azért, hogy megvédjen.
- Ohh baby…ezt te sem gondolod komolyan, igaz? –ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, és megvillanó szemekkel nézett végig rajtam. – Nem rossz, de abban a szoknyában jobban nézel ki. –végül unottan Tyra nézett, és felvonta az egyik szemöldökét. – Te még mindig itt vagy? – Oliver láthatóan nem igazán volt tisztában azzal, hogy egy farkassal állt szemben, és valószínűleg csak azért volt ennyire merész…

Mint ahogy sokszor, úgy most sem válaszoltam neki arra, mit miért teszek. Jobb is, hogy nem ismer meg, és ezzel én egyet is értek. Tökéletes volt ez így nekem, pont olyan, amit szeretek. Arra is csak biccentéssel válaszoltam, amit az emberről mondott, és pont meg akartam kérdezni, hogy akkor Joey előtt mikor és mennyit ivott, amikor a szél felerősödött és férfi szagot sodort felénk. Büdös vámpír bűzt. Elfintorodtam, végignéztem, ahogy Andeevel szórakozik, de nem szóltam közbe. Akkor sem, amikor rólam mondott néhány szót a nőnek. Leszedtem a pórázt JJ nyakörvéről és a fejét megvakargatva engedtem, hogy elmenjen egy kicsit bóklászni. A számba toltam a cigit és kettejüket néztem. Andee nagy valószínűséggel nem örült annyira ennek a férfinak, mint azt a másik hitte volna.
Meglepve néztem Andeet, ahogy hozzám közelebb sétált és kimérten, hidegen felröhögtem, amikor Oliver el akart volna küldeni.
- Ha azt akarod, hogy elmenjek, teszel róla. - vontam meg a vállam. - Bűzlesz a szukáktól, haver, jobb lenne, ha elmennél és savat öntenél magadra, az talán leviszi a kurvák mocskát. Menj csak, majd én elszórakoztatom a nőd addig is. - egyetlen pillantást vetettem Andeere, hogy csak most ne kezdjen szidni engem, amiért ilyet mondtam. Ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból és ehhez Andee közreműködése is kellett.
-Ja és csak hogy tudd nyálgép, jól csókol. - egy újabb cseszett hazugság volt, mert az egy dolog, hogy még hetekkel ezelőtt dühből megcsókoltam, de ő nem viszonozta és ezért azt hiszem most már hálás is voltam. Vagy nem. Bizonyítva a szavaimat és mert elég közel állt hozzám Andee, elkaptam a kezét és magamhoz húztam, egy ujjammal végigsimítottam az ajkán és röviden, de újra megcsókoltam. A férfi reakciójára voltam kíváncsi, de ahogy megéreztem Dee puhaságát, még egy pár pillanatig húztam a csókot, de aztán elhúzódtam tőle, viszont a kezem a derekára siklott.
- Na gyíkarc, még mindig itt vagy? - rideg mosollyal néztem rá, felkészülve arra hogy elkapom és kitöröm a nyakát, ha meggondolatlanságot követ el.

Kezdtem komolyan rosszul lenni ettől az egésztől. Tudtam, hogy Olivert nem fogom egykönnyen lerázni, és mint mindig most sem tévedtem. Valami terve volt velem, csak nem értem, hogy mi. Ha az, hogy az őrületbe kergessen, akkor nagyon szépen hajtott efelé. Tényleg lassan kezdtem becsavarodni tőle, főleg mikor megláttam, hogy más nőkkel van. Biztos voltam abba, hogy ezt direkt csinálja, csak a célját nem tudtam.
Amikor elküldte Tylert felvontam a szemöldököm és a szemem sarkából rápillantottam. Sejtettem, hogy nem fog neki tetszeni, hogy valaki így beszél vele, és szinte már láttam magam előtt, ahogy elkapja Oliver nyakát és ugyan azt teszi vele, mint azzal a férfival a sikátorban. Ahelyett azonban, minden logikát megcáfolva, olyan kijelentést tett, amin megakadtam. Úgy néztem rá, mintha rosszul hallottam volna. Hiszen akkor nem is csókoltam neki vissza! Oliver felé kaptam a fejem, hogy lássam a reakcióját. A szemei a hagyományos barna színt felváltva feketére változtak, és fújtatva nézett Tylerre.
Nagyon meglepődtem, amikor hirtelen Ty magához húzott és megcsókolt. Döbbenten néztem rá, de mivel tudtam, hogy ez csak egy játék, viszonoztam neki. Ha Ty és Oliver között kell választanom, akkor akármilyen furcsa is, de mégiscsak Tylert választanám.
A csók meglehetősen rövid volt, és mire észbe kaptam, már nem vége is szakadt. Karjait a derekam köré fonta, de nem szóltam semmit sem, inkább a mély hallgatás mellett maradtam. Oliver arca olyan volt, mintha bármelyik pillanatban képes lenne felrobbanni. Idelépett hozzánk és durván kirántott engem Tyler karjai közül, végül a lendülettől meginogtam és elestem. Úgy látszik nekem ez a sorsom, hogy állandóan a földdel randevúzzak.
- Ezt meg ne próbált még egyszer különben letépem azt a használhatatlan testrészedet, és beletömöm a szádba! – vicsorogta az arcába, majd a következő pillanatban odalépett hozzám, felkapott a földről, és megindult velem.
- Nee!! Oliver eressz el! Hallod?! Tegyél le! –kapálózni és csapkodni kezdtem őt, de ahogy észrevettem annyira nem hatottam meg. Nem akartam vele sehová sem menni, és ennek érdekében mindent el is követtem. Beletérdeltem a mellkasába, mire fájdalmasan felnyögött, és szó szerint ledobott a földre. Zihálva húzódtam el tőle, de utánam lépett is ismét felhúzott a földről. A szemei olyan feketék voltak, mint az éjszaka, és ettől egy kicsit meg is rémültem.
- Te az enyém vagy! Mindig is az voltál! Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen szar elvegyen tőlem! Megértetted? –zihálta az arcomba, majd két kezem közé vette az arcomat és durván megcsókolt. Lassan úgy éreztem magam, mint egy tárgy, akit ide-oda lökdösnek.

- Próbálkozhatsz vele. - a fenyegetése nem vált be, és inkább elengedtem Andeet, mintsem kettétépjük őt, nem mozdultam a helyemről, vártam mit tesz a nővel. Andeenek volt egy jó megmozdulása, az a térdelős rész nagyon is tetszett és már majdnem ott tartottam, hogy tapsot érdemelne, amikor ismét elvágódott. Megköszörültem a torkom, és ahelyett, hogy én mentem volna oda először, füttyentettem egyet, JJ kirobbant a bokrok közül és loholva hozzám futott.
- Kapd el, piszok! - tudta, kiről beszélek, mert meglódult és akkor ért oda Oliverékhez, amikor a férfi rákényszerítette magát a nőre. A kutya befért közéjük és mogyorótörőset játszott, elkapta ott a vámpírt, ahol az akart megfosztani engem attól a bizonyos testrésztől. Morgott rá és el nem engedte, ezzel valószínűleg akkora fájdalmat okozott Olivernek, hogy elengedte az a nőt. Nagy valószínűséggel egy ideig szenvedhetett a kutyával, de én addigra odaértem és elkaptam a férfi csuklóját, aki már JJ nyakát fogta és próbálta volna letépni magáról.
- Ereszd JJ! - szóltam rá a kutyára, aki engedelmeskedett, és így én kerültem szembe a férfival.
- Nem ajánlom, hogy még egyszer hozzáérj, megértetted! - nem tudhatta, kire gondolok, Dee-re vagy a kutyára, szemei feketén villantak, de az enyém tükrözött halált. Mielőtt még ő ért volna hozzám először, nyakánál elkapva lerántottam a földre és az acélbetétes bakancsom talpával ismertettem össze a nyakát, kicsit rá is nehezedtem, hogy ne tudjon elszökni olyan könnyen.
- Most pedig bocsánatot kérsz és elhordod magad, megértetted? Lehet, hogy idősebb vagy nálam, de hidd el, én kreatívabb vagyok. - az ígéretem nem üres szavakból állt, bárkit, bármikor megöltem, nem érdekelt, milyen következményei lesznek. Oldalra pillantottam Andee felé, hogy jól van-e, ezután leszálltam Oliver nyakáról és pár lépést elléptem tőle, amikor újra próbált lélegezni, levegőt préselni a tüdejébe a torkán keresztül.
- Ó, és csak hogy tudd, igen virgonc jószág az ötödik testrészem. - böktem még ki ezt is Olivernek címezve, JJ-nek intettem, hogy el ne mozduljon Andee mellől. Az első úgymond csatát én nyertem, de egy ilyen ősöreg húsos csontvázzal szemben az ember sose tudhatta, mi a következő lépése, ezért felkészültem a legrosszabbra is akár. A tőrömet otthon hagytam, de a vadászkésem most is nálam volt, ahogy a Sig is.

Minden erőmet összeszedve próbáltam ellökni magamtól, de nem ment. Túl erősen tartott ez a szemétláda. Ha még mindig ember lett volna, simán transzba ejtettem volna és kész, de így…
Meglepődtem, amikor a kutya hirtelen megjelent kettőnk között, és valamit csinált Oliverrel, ami arra késztette őt, hogy elengedjen. Gyorsan hátraugrottam tőle, és megtöröltem a számat. Sosem hittem volna, hogy ennyire durva és erőszakos tud lenni.
Lenéztem kutyára, aki éppen Oliver micsodáját harapta. Jézusom…
Szerencsére nem kellett ezt sokáig néznem, mert Ty megjelent és leállította JJ-t. Hatalmas szemekkel néztem, ahogy Tyler beszélni kezd Oliverhez. Fogalmam sem volt, hogy kiről beszélt a kutyáról vagy rólam, de egy kicsit nagyobb valószínűséget adtam a jószágnak. Tyler annyira gyorsan mozgott, hogy észbe se kaptam, és Oliver már a földön feküdt, ő pedig beletaposott a nyakába. A szám elé kaptam a kezem, és ijedten néztem az iménti jelenetet. Tudtam, hogy ettől még nem fog meghalni, így egy kicsit meg is nyugodtam. Akármennyire is mérges voltam rá, a halálát azért nem kívántam…még.
Egy kicsit közelebb léptem hozzájuk, de végül inkább megálltam. Nem akartam belefolyni ebbe az egészbe. A tekintetem összetalálkozott Tylerével, majd komolyan néztem vissza Oliverre, aki nagy nehezen feltápászkodott a földről. Folyamatosan a nyakát fogta, és sípolva a vette a levegőt. Egy kicsit rémisztő látvány volt, ám a legrosszabb az volt, hogy visszalépett hozzám, és megállt előttem.
- Még találkozunk. –mondta morogva, majd kikerülve engem továbbment. Hátrapillantottam a vállam felett, hogy megbizonyosodjak róla, hogy elment, végül pedig Ty felé fordultam.
Nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre az egészre. Zavartan megköszörültem a torkom, és a zsebembe mélyesztettem a kezem.
- Sajnálom, hogy ebbe bele kellett folynod. Gőzöm sem volt, hogy idejön. –megráztam a fejem, majd kihúztam a hajamból a gumit, és beletúrtam egy kicsit. – Nem értem, miért csinálja ezt velem… -hátra simítottam a barna tincseket az arcomból, majd visszanéztem Tyra.
- Tudom, hogy nem kell neked hálálkodnom, de akkor is köszönöm, hogy megvédtél. –feleltem neki halkan, és inkább a cipőm tanulmányozásával foglalkoztam tovább.

Végig követtem a tekintetemmel Olivert, mintha vadat néztem volna. Az is volt. Bizonyos szempontból ő a céltáblám volt, de szerencsére logikusan gondolkodott és nem próbált nekem jönni, vagy pedig megint Andeevel kikezdeni. A nő mögött néztem a férfi távolodó hangját, szóltam JJ-nek, aki odajött hozzám és leguggolva megsimogattam az izmos oldalát. Felnéztem onnan Dee-re, amikor magyarázkodni kezdett és megvontam a vállam. Nem az én dolgom, de nem fogják úgy kinyírni előttem, hogy rám kenhessék az ügyet, ami után rám szállna mindenki. Szerettem volna ezt gondolni. Felálltam a kutya mellett és hagytam a pórázt, betanított kutya volt, felesleges volt megkötöznöm.
- Bejövök neked, nem igaz? - a rideg pillantást felváltotta egy pillanatra egy ritkán látott mosoly és felnevettem. - Ne, ne is válaszolj, szükségtelen. - megvontam a vállam és egy ideig még néztem őt.
- Amúgy meg nem jelentett semmit a csók, mielőtt még kombinálsz, őt akartam irritálni, kíváncsi voltam mit tesz és meg akartam figyelni a mozgását, a logikáját. - leszögeztem, nehogy nekem összekösse ezt azzal, amit még előtte beszéltünk, hogy tetszik-e nekem vagy sem. Amúgy is halott ötlet egy gyilkos mellé tenni egy naiv embert, ez nagyjából megfelel a Piroska és a farkas esetnek.
- Az a kérdés, hogy talált rád, mert azért Boston elég nagy. Rajtad meg nincs nyomkövető. Ismeri a szokásaid, ez látszott rajta. - elgondolkodtam, mert a mozdulataiból látszott, hogy tudja, mit és hogy reagál Andee.
- Menjünk közben, mielőtt még visszajön. - javasoltam és JJ-jel az oldalamon elindultam a füvesített, hóval fedett pálya felé, ahol a labdát hagyta még a kutya.

Annyira sejtettem, hogy ezt a választ fogom kapni. Sosem tudott semmire sem normális választ adni. Vagy flegmázott, vagy pedig nem válaszolt rá. És akkor így fejtsem őt meg…
Amikor feltette a kérdését, egy pillanatig csak meredtem rá, végül éppen szólásra nyitottam volna a számat, mikor közbevágott. Becsuktam a számat, és hogy valamivel lekössem magam körbepillantottam a kihalt parkon, azonban mikor szóba hozta a csókot, és azt mondta, semmit sem jelentett neki, egy kissé rosszul esett. Az arcom megrándult egy pillanatra, majd nyeltem egyet.
- Értem… -feleltem neki halkan. Ugyan kislány, mit vártál tőle…
Halk sóhaj hagyta el ajkaim, és próbáltam érzelemmentes arcot vágni, amennyire ez lehetett. Persze én nem voltam olyan jó benne, mint Tyler, de hát ez van. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa rajtam, hogy rosszul vagyok ettől az egésztől. Kezdett elegem lenni belőle, hogy mindenki kihasznál kénye kedve szerint, és mikor teljesítettem a szolgálatot, eldobnak mint egy kutyát.
- Igen ismer. Nagyon is jól. Valószínűleg megkérdezte valakitől, hogy merre vagyok. Annyira nem nehéz a nyomomra bukkanni. –feleltem neki halkan.
Kérésére bólintottam egyet és megindultam velük együtt. A hó halkan robogott a cipőm alatt. Egy kissé kezdett már hűvös lenni, tekintve hogy tél van, én pedig egy pulóverben sétálgatok. Ha csak sejtettem volna, hogy a futásból más lesz, akkor vastagabban öltöztem volna fel.
- Egyébként…nekem sem jelentett semmit. Végig tudtam, hogy egy játék az egész, és csak Olivert akarod idegesíteni vele. Csupán azért viszonoztam. –magyaráztam neki halkan. Szép kis hazugság volt, de hát most mit mondjak? A cél szentesíti az eszközt, és ebben az esetben a cél az volt, hogy Ty ne higgye azt, hogy oda vagyok érte. Mert nem is…
- Mióta van kutyád? Nem hittem volna, hogy ekkora állatbarát vagy. –amikor odaértünk JJ labdájához, felvettem a földről, mire a kutya ide-oda kezdett ugrálni körülöttem arra várva, hogy végre dobjam el. Elnevettem magam, majd jó messzire elhajítottam neki. JJ olyan lelkesedéssel kezdett el sprintelni, amitől nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
- De legalább egy valami kiderült ma számomra, így nem volt hasztalan felkelnem. Valamennyi érzelem csak van benned, más nem a kutyád iránt. –figyeltem

- Sejtettem. - bólintottam is az Oliverös helyzetre, egy ideig némán sétáltam mellette, amikor ő is felhozta a csókot. Oldalra néztem, hogy közben láthassam az érzelmeit is az arcán, és valahogy róla nem tudtam elhinni azt, amit mondott. Sokkal őszintébb ember volt, mint én valaha is, és olyat nem engedne a maga közelébe, aki iránt nem érez semmit. Ugyanaz, mint a vérdonor esetén. Mégsem cáfoltam meg, ha neki jó a hazugság, akkor tegye.
- Vele nem lehet vitatkozni. Többször megharapott, amikor nem tetszett neki, amit mondtam. - felnevettem hirtelen, de el is halt ez a kiadott hang pillanatok alatt, ahogy rájöttem, mit mutattam meg Andeenek magamból. - Három éve van nálam, egy menhelyről hoztam. Még kölyök volt, amikor kínozni kezdték. Bekerült, én meg kihoztam. - vontam vállat, és valahogy csak most jutottam el odáig, hogy rájöjjek, a kutyára ugyanaz a sors várt volna, mint rám az árvaházban. Vicces ebbe belegondolni... - Olyan, mint én. Sosem tudod, hogy a kutya hasonlít rád, vagy te a kutyára. - megvakartam JJ füle tövét, és néztem, ahogy eldobta Andee a labdát a kutyának. JJ rohant, ahogy szokása volt, és Dee-Dee szavaira megint csak hallgattam. Helyette a kutyát néztem egy ideig és elővettem még egy szál cigit. Láncdohányosnak tűnhettem, pedig nem voltam az.
- Ki vannak szolgáltatva az embereknek. Ha mindenkit mocsok vesz körbe, vagy belerokkan, vagy vadállattá válik. Ez van. Megtanulhattad volna az évek során. - ezt kivételesen nem támadó jelleggel mondtam, tényleg naivnak gondoltam és az is volt. Majd' hatszáz éve alatt még mindig félt és megijedt az ismeretlentől.
- Fogadjunk, hogy egyszer se csináltál semmi őrültséget. Mindig szabálytudó voltál és mindig mindent betartottál, csak mert úgy illett...
Közben JJ is visszaért és ledobta a nyálas labdát a fűre, én pedig fintorogva néztem rá. Ez az egy rossz volt abban, hogy mindent összenyálzott, és már szétrágott egy acélbetétes bakancsomat. Meggyújtottam a cigit és kifújtam hosszan a füstöt.
- Kezdek jófiú lenni, nem? Ideje volna visszatérnem a görény énemhez. - érzelemmentesen néztem Deere, a bőrkabátomat levéve a vállára tettem azt. Vagy háromszor is beleférhetett volna, olyan vékony volt. Elhúztam a szám és egy ideig a kutyát néztem felváltva a cigi parázslásával.

Felnevettem Tyler kijelentésére, amikor a kutyáról kezdett beszélni. Nagyon nehezen tudtam elképzelni őt, hogy csak úgy hagyja, hogy valaki megharapja, de úgy tűnik az állatokkal valóban nem úgy viselkedik, mint az emberekkel, és ezért piros pont járt neki.
- Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Ha megint valami sértést vágsz a fejemhez, akkor megharaplak. Szóval ehhez tartsd magad. –komoly arccal néztem rá, de a szám széle egy kissé megrándult.
Összeszorult a szívem, amikor Ty elmesélte, hogy mi történt szegénnyel. Szomorúan lenéztem a kutyára, végül én is odahajoltam hozzá, és megsimogattam őt. Semmit sem gyűlöltem jobban az állatkínázásnál, és egyszerűen kiborított, hogy valaki képes bántani ilyen szerencsétlen állatokat. Valamiért Tyler jutott eszembe erről az egészről, hiszen kicsiként őt is bántották. Hatalmas gombóc jelent meg a torkomban, mire fájdalmasan nyeltem egyet.
Felegyenesedtem, és ismét eldobtam a labdát neki, hadd futkossa ki magát. Figyeltem, ahogy a kutya ismét sprintbe kezd, miközben a melleim előtt összefontam a karom.
Rápillantottam Tylerre, és megráztam a fejem. Részben igazat adtam neki arra, amit mondott, de a dolgoknak nem úgy kéne menni, ahogy ő elgondolja.
- Igen lehetséges, de ha valaki segíteni akar, akkor miért nem engedik? Nem mindenki akarja őket bántani. Ezzel az ellenségességgel azt is eltaszítja magától, akiben semmi rossz szándék nincsen. –feleltem neki halkan, majd gyorsan elkaptam róla tekintetem. Teljesen kétértelmű volt az egész beszélgetés, sokszor nem lehetett tudni, hogy most Tyról vagy a kutyáról van szó.
- Miből gondolod, hogy nem tettem semmit? –ajkaimra mosoly húzódott, majd kinyújtottam felé a nyelvem, melyben ott díszelgett egy piercing. Tudtam jól, hogy nem illik hozzám annyira, de tetszik és nem szándékoztam kivenni. Ezt követően felhúztam a pulóveremet is, hogy jól láthassa a köldökömben lévőt is. Mosolyogva megigazítottam a ruhámat, és megvontam a vállam.
- Nem olyan régen csináltattam. Ez eléggé illetlennek számít egy olyan nőtől, mint amilyen én vagyok. Igaz, hogy nem szoktam olyan őrültségeket csinálni, mint más nő, de azért nem vagyok annyira karót nyelt, mint hiszed.
Nagyon meglepődtem azon, amikor a vállamra tette a kabátját. Volt súlya rendesen, bár ez a gyengeség inkább annak tudható be, hogy ma ittam először egy hét után. Igaza volt Joeynak rendszeresen kéne innom, de egyszerűen nem bírtam magam rávenni. Hogy eltereljem a gondolataim, inkább megkérdeztem tőle azt, ami már régóta fúrta az oldalam.
- Kérdezhetek valamit? –tettem fel halkan a kérdést, de mielőtt még nemet mondhatott volna, gyorsan belevágtam. – Próbáltad megtalálni a szüleidet? Vagy…egyáltalán nem akarod tudni, hogy kik ők? –érdeklődően néztem rá, és nagyon reméltem, hogy nem kezd el jönni megint a bunkó „semmi közöd hozzá” szöveggel. Valamilyen okból kifolyólag tényleg kíváncsi voltam rá. Egy kicsit összébb húztam magamon a súlyos bőrkabátot és úgy figyeltem őt.

Oldalra döntöttem a fejem, amikor Dee a harapást említette. Eltűnődtem, megtenné-e és a válasz nem volt. Nem gondoltam volna róla ezt. Vállat vontam, nem volt kedvem válaszolni erre. Ez már morbid lenne. Ennyit se beszéltem már régóta és ez megint csak egy furcsa helyzet volt emiatt. A nyelvöltésnél megláttam azt a kis gombot és nem tudtam nem felnevetni.
- És még nem vetetted be. Tudtad, hogy azzal csodákra lennél képes? - sötéten megvillant a szemem egy pillanatra és szélesen mosolyogva néztem el, nekem bizony eszembe jutott pár lehetőség egy nyelvpiercingről. Bólintottam arra is, hogy nem olyan karót nyelt. Azért elég merev volt, de nem hibáztattam. Ha lazulna vagy lankadna a figyelme és rossz fát tesz a tűzre, egy pillanat alatt megölhetném.
- Már meg is tetted. - újabb vállvonással jeleztem felé, hogy annyira nem érdekelne még egy bónusz kérdés, rideg arckifejezés jelent meg arcomon.
- Tudom, kik. Az apámnak nevezett gennyet én tettem el láb alól. Jobb mindenkinek. - válaszoltam a kérdésre, ezzel nem mondtam el semmi érdekeset. - Lehet, hogy engem gyilkosnak tartasz, de én nem erőszakolok meg nőket. Vagyis eddig még nem volt rá alkalom. - ekkor ránéztem eltűnődve, végigmértem a kabátom alatt. Füttyentettem JJ-nek, aki mint egy őrült, rohanni kezdett felénk labdával a szájában. Hazugságot mondtam részben, mert ha valaki ellenállt, akkor rábírtam, hogy végül beadja a derekát, hol így, hol úgy, de végeredményben mindig élvezte a nő is. Sosem voltam az a romantikus alkat, mint ami néhány nőnek megfelelne, sokkal inkább az a vágjunk a közepébe és törjük szét az ágyat típus voltam. JJ odaért és ugrándozott párat, kiszedtem a pórázt a zsebemből és a nyakörvére kötöttem azt.
Nem nagyon bántott a tudat, hogy egy döggel kevesebb szívta el előlem az oxigént, akit igazából nem is nevezhetek apának, mert csak meghágta az anyám és meg is verte.
- Van még dolgom otthon, csak Füles úgy gondolta, megérdemel egy kis mozgást. Asszem mi lelépünk. - biccentettem a nő felé és felkaptam a nyálas labdát egy grimasz kíséretében, elindultam a dzsipp felé, de valamiért most nem rohantam. Andee, ha akart, beérhetett minket.

Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött a piercingjeim láttán, aminek örültem. Eddig nem sok reakciót váltottam ki belőle, és most végre megtörtént.
- Tudod, hogy nem vagyok olyan. –feleltem neki halvány mosollyal az arcomon. Utáltam mindig is azokat a nőket, akik csak úgy rávetik magukat egy férfira. Az tény, hogy szükségem sem lett volna erre, hiszen a legtöbb férfi inkább velem kezdett ki, mintsem fordítva.
Miután rákérdeztem a szüleire, feszülten hallgattam, amit mondd és egyáltalán nem lepett meg a válasz. Sajnálatos módon eltudtam róla képzelni, hogy képes megölni a saját apját is. Azonban nem szóltam közbe, hanem inkább hallgattam tovább.
- Oh…akkor…végeredményben nem igazán sajnálom őt. Mármint csúnya ilyet mondani, és általában nem is szoktam, de akkor talán jobb, hogy ez…lett a vége… - egy kissé félve pillantottam rá, mert nem tudtam, hogy milyen hatást vált ki belőle ez a pár mondat. Jó tudom, hogy az előbb ő is szidta, de azért ez akkor sem ugyan az, mintha ezt más teszi. Egy kicsit hátrébb is léptem tőle, és folyamatosan őt figyeltem, hogy ha megmozdulna, akkor gyorsan tudjak reagálni.
Elkapva a tekintetem Tyról, JJ felé néztem, aki időközben eszeveszett módon rohanni kezdett felénk.
Pár röpke pillanatig néztem a kutyát, majd felsóhajtottam.
- Rendben. Nekem is futnom kéne. Helyre kell hoznom magam. Végre ma már ittam is, szóval nem árt egy kis mozgás. –mosolyogva néztem Tyra. Elég hihetetlen volt, hogy mennyire mérges voltam, amikor találkoztunk, most pedig az ő kabátjában vagyok és normálisan beszélgetek vele. Ha ezt valaki előre mondja nekem, biztosan kinevettem volna.
- Vigyázzatok magatokra… - mondtam neki halkan, majd hajoltam a kutyához, és megvakartam a füle tövét. – Te is légy jó nagyfiú…vigyázz Tylerre…-nevetve egyenesedtem fel, majd néztem ahogy megindulnak. Hirtelen bevillant, hogy rajtam maradt a kabátja.
- Ty várj! –gyorsan utánuk szaladtam, majd levettem a bőrkabátot magamról és átnyújtottam neki. – Köszönöm. –halványan rájuk mosolyogtam, majd betettem a fülhallgatót a fülembe és tovább indultam, hogy jól lefárasszam magam…

//Köszönöm a játékot //