Ty

Ma semmi kedvem nem volt bemenni a klubba. Megkértem Joeyt, hogy figyeljem oda helyettem is a dolgokra, mert nem érzem jól magam. Ami persze nem volt igaz, csak egy kicsit egyedül akartam lenni. Mivel nem akartam, hogy hirtelen beállítson hozzám, így jobbnak láttam, ha elmegyek itthonról. Felszaladtam a hálóba, magamra kaptam egy harisnyát, szoknyát, egy hozzá illő pulóvert és egy barna csizmát. A szokásossal ellentétben nagyon kevés sminket vittem fel az arcomra, elvégre nem divatbemutatóra megyek, csak kószálni egyet a környéken.
Beparkoltam pár női holmit a táskámba, és kiléptem a házból. Amint meggyőződtem, hogy minden rendesen be van zárva, elindultam a kínai negyed felé. Imádtam oda menni, mert tudtam, hogy ilyenkor még mindig vannak az árusok, és szerettem bogarászgatni a különféle csecse-becsék között.
Ahogy sétáltam az utcán, megéreztem valaki jelenlétét mögöttem. Hátrapillantattam a vállam felett, de senki sem láttam, így hát tovább mentem. Észrevétlenül beleszagoltam a levegőbe, és megéreztem egy fajtámbeli illatát. Legalább nem egy farkas. Egy kicsit sietősebbre vettem a tempót, mire a léptek is gyorsulni kezdtek mögöttem. Kezdtem nagyon megijedni, így rohanni kezdtem. Néhány ember elég furcsán nézett rám, de nem érdekelt. Ha a szívem dobogott volna, akkor valószínűleg majd’ kiugrott volna helyéről.
Futás közben hátrakaptam a fejem, hogy megnézzem merre lehet a férfi, de beleütköztem valakibe. Akkora lendülettel csapódtam neki, hogy hátraestem és végignyaltam az aszfaltot. Ijedten néztem fel az előttem tornyosuló alakra, és pár pillanatba is beletelt, mire felfogtam, hogy ez az a férfi, akivel a tónál találkoztam…Tyler…ha jól emlékszem.
- Bocsáss meg…nem láttalak…-ziháltam, miközben felkecmeregtem a földről. Biztos voltam benne, hogy nem ő volt az, aki az előbb követett, hiszen az illatát biztosan felismertem volna. Ismét hátranéztem, de egy árva lélek sem volt mögöttem. Talán kezdek megbolondulni...

Arcon csaptam magam, amikor az ébresztő megszólalt reggel. Kigurultam az ágy szélére és kinyomtam a telefont. Ásítva ültem fel és elnéztem a fürdő irányába. Az egyik sarokban egy ott felejtett vörös tanga ficegett, mire felkeltem és kidobtam a kukába. A csajt még a menet után kipakoltam a lakásból, hadd menjen dolgára. Nem érdekelt, hogy részeg volt és azt se tudta, hova jutott. Lezuhanyoztam és a törölközés közben korogni kezdett a gyomrom. Felkaptam magamra néhány fekete cuccot, mint a halál elöljárója, megtehettem, hogy folyamatosan gyászruhába bújok. Még a vér sem olyan feltűnő ezen a színen.
Elugrottam az egyik közeli kínai kajáldába, ahol kértem egy üvegtésztás egytálételt és a sarokba ültem, hogy mindenkit figyelhessek közben. A két adag után felálltam, fizettem még borravalót is, mert tényleg jó hely volt. Nyakamat megroppantva léptem ki az étteremből és elindultam találomra egy irányba, úgyis rám talál a baj, ha akarom, ha nem.
Az egyik forduló után egy barna tincses nő ütközött belém, némileg meginogtam.
- Nézz már a lábad elé! - morogtam neki durván, amikor megláttam azokat az egyedi szemeket.
- Na már csak te hiányoztál! Pff! - hátrébb léptem egyet és vártam, hogy felkeljen. Nincs az az isten, hogy én segítsek neki.
- Keresel valakit? Akkor menj tovább. - javaslatom után átléptem felette és elindultam arra, amerről jött.

- Jól van na… - morogtam neki ugyan olyan hangnembe vissza. Nos, a modora a múlt heti találka óta mit sem változott. Azóta is olyan faragatlan tuskó, mint amilyen volt, így igazából meg sem lepődtem azon, hogy így rám ripakodott.
- Én is örülök annak, hogy látlak. Hogy vagy, jól? Oké, ezt megbeszéltük, de nekem most mennem kell. Szia…-ezzel gyorsan ki is kerültem, és befordultam egy másik utcára. Éreztem, hogy a férfi ismét megjelenik a közelemben, így gyorsan megtorpantam. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha inkább Tyler mellett maradok? Idegesen beharaptam az alsó ajkam, és visszafordultam, hogy odasiessek hozzá, de ekkor amikor hirtelen valaki megragadott. Olyan gyorsan termett előttem, hogy fel sem fogtam, és már a falnál találtam magam. Sikítottam egyet, mire gyorsan befogta a számat. Durván hátracsavarta a kezemet, és arccal nekinyomott a hideg téglafalnak.
Próbáltam kapálózni amennyire csak lehetett, de túl erősen tartott.
- Engedjen el…kérem. –ekkor maga felé fordított, így megpillanthattam az arcát. A férfi tekintete az őrülettől, valamint csillapíthatatlan éhségtől csillogott. Olyan eszelősen nézett rám, mint akinek elborult az elméje. A pupillája egy függőleges vonallá szűkült, amitől a frászt hozta rám.
Durván félrerántotta a fejemet, és erősen belemélyesztette a nyakamba fogait. Felsikoltottam fájdalmamban és próbáltam ellökni magamtól, de úgy tapadt rám akár egy pióca. Vadul kortyolta a vérem, és sikerült teljesen szétharapnia a nyakamat mohóságában.
- Segítség!! –kiáltottam el magam, bár már meglehetősen gyengére sikerült. A fájdalom átjárta az egész testem, a szemeimből pedig záporoztak a könnyek, amitől tiszta vér lett még az arcom is…

- Jó utat! - szerencsére ezzel már el is mehettem és meg is tettem. A következő pár lépésnél előszedtem a bagóm és rágyújtottam, ekkor hátulról kisebb dulakodás hangjait hallottam meg. Jól ismertem, az utcai bunyókat jól ismertem. Persze a segítségkérés is elég bizonyíték van, hogy ölik a malacot. Idegesen elpöccintettem a cigit, majd megfordultam és komótosan visszasétáltam a nőhöz és a romantikus lovagjához.
- Azt hittem neked van donorod, szivi. - egy ideig néztem a kettőst, majd közelebb léptem és a derekamhoz rögzített tizenöt centis pengéjű vadászkést előhúztam, majd a férfi és a nő nyaka közé emeltem a kezem, a pengét a pacák torkának nyomtam és egyetlen mozdulattal elvágtam a bőrét. Nem érdekelt, hogy vérrel teli eret értem, az volt a cél. Egy ideig még lógott a férfi Dee-Dee-n, de aztán a feje hátrahanyatlott és a földre zuhant. Andee vérzett, és a férfi vérétől is bűzlött, ami ráadásul szépen meg is festette a kabátját.
- Szép minta! - kacsintottam rá, a pengét beletöröltem a vámpír ruhájába, majd amikor úgy ítéltem meg, hogy tiszta, eltettem.
- Egy köszönöm jól esett volna. Őt kerested? - böktem fejemmel a halott-halott felé. Hátamat nekidöntöttem a falnak és újra rágyújtottam, az előző nem volt sikeres akció.

+18 (akció)

Rettenetesen megijedtem. Az egész testem remegett a férfi szája alatt. Reszkető karokkal próbáltam eltolni magamtól ám mindhiába. Egy férfi vámpír egyébként is erősebb egy nőnél hát, még ha beveszi azt a drogot, és az előttem álló férfi minden bizonnyal fogyasztotta.
A legrosszabb azonban nem az volt, hogy belém harapott, vagy az, hogy durván bánt velem, hanem mikor a kezei megindultak az oldalamon, és ezzel együtt a szoknyám is csúszott feljebb. Teljesen lemerevedtem, és csak bámultam előre.
Tyler éppen időben toppantott be, és mikor kettőnk közé emelt a kért, idegesen néztem rá. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy talán engem akar bántani, de a következő másodpercben már a férfi nyakánál volt kés, s meghúzta. A vére rám spriccelt, amitől ijedten passzíroztam magam neki a falnak. Még sosem láttam, hogy valakit megöltek, főleg nem ennyire közelről és így.
A férfi feje Tyler bakancsa elé gurult, amitől elkapott a rosszullét. Az az egy szerencsém volt, hogy a vámpírok nem esznek egy falatot sem, különben most visszajött volna a vacsorám. Félig sokkos állapotban lecsúsztam a fal mentén, és a vértől csöpögő kezembe temettem az arcomat.
Hevesen vettem a levegőt, és fel sem mertem nézni a férfira. Ahogy behunytam a szemem, végig csak az elguruló fejet láttam magam előtt és azt, ahogy a vér teljesen eláraszt.
- Jézusom…jézusom… - előre - hátra dülöngéltem, és próbáltam feldolgozni az imént történteket, de nem ment.
Valamiféle köszönömöt azért kinyöghetnél! –morogtam magamban, majd vérkönnyes szemmel felnéztem rá.
- K…köszönöm… - suttogtam neki vissza. Mivel nem akartam teljesen puhánynak tűnni, így felálltam, de a világ forogni kezdett körülöttem szóval inkább visszaguggoltam.
- Elcseszett egy vámpír vagyok… - hisztérikusan felnevettem, majd remegő kezekkel a fülem mögé tűrtem egy tincset.
- Azt hittem hagyni fogod... – suttogtam szinte alig hallhatóan, de tudtam ő is így is tökéletesen hallja. Oldalra pillantottam, és a kis sikátor végén megláttam egy bámészkodót. Amint észrevette, hogy megláttam őt gyorsan elszaladt onnan.

Néztem, ahogy nehezen felkelt. Lehet, hogy 590 éves, de semmit nem tud az igazi világról, arról, amiben én nőttem fel. Eléggé leterheltem a gondolatait ezzel a mentőakcióval, látszott rajta, hogy nehezére esik nem rosszul lenni.
- Kellett volna. - megvontam a vállam és ahogy Dee-Dee a sikátor vége felé nézett, én is. Egy suttyó loholt el onnan, én pedig lehajoltam a hullához és a haját megmarkolva emeltem fel, hogy a pofáját is láthattam. A vér most kezdett kiszökni a testrészből csak igazán, elnéztem a nő felé, hogy bírja-e még szuflával.
- Tudsz valamit róla? - körbenéztem és egy konténert láttam a közelben. Odamentem és bedobtam a halott fejet, aztán a fej nélküli testet is megemeltem, azt is beledobtam a konténerbe.
- Az a jó, hogy ők is ugyanúgy égnek. - utaltam a vámpírokra, tudtam, hogy Andee is az, de a halált érdekelte. Egy újabb cigire gyújtottam, az öngyújtóval pedig egy papírdarabot gyújtottam meg, azt pedig beküldtem a félbevágott hullához. A szemét és a ruházat hamarosan lángra kapott és narancs fény áradt szét a sikátorban.
- Büdös lesz, jobb lenne eltűnni innen. - azért megnéztem, nem fog-e összeesni a nő, nem nagyon akartam volna a vállamon cipelni. Max sószsák, de nem csomag. Vállam és nem a karjaim.
- Ha megvagy még, akkor kapkodd a virgácsaid. Hamarosan megjelennek a zsaruk, addigra már csak a krematóriumot látják. Na, húzz bele, mintha élnél! - biccentettem fejemmel az egyik irányba és végre, amikor már kellőképp összeszedte magát, elindult, én meg mentem utána. Már az élet se olyan, amilyennek kellene lenni. Úgy gondoltam egy ilyen idős vámpír már képes megvédeni magát, de úgy látszik, tévedtem.
- Jössz még nekem eggyel, remélem tudod. - morogtam neki, amikor már jó pár sarokra voltunk az előző helytől.

Amikor Tyler felemelte a fejet, és elkezdett spriccelni a vér belőle, nem bírtam tovább. Oldalra fordultam és pár öklendezés után, ki is jött az aznapi ivásom eredménye. Megtámaszkodtam a fal mellett, a hajamat pedig próbáltam úgy tartani, hogy ne hányjam le. Ennyire szörnyen még sosem éreztem magam fizikailag. Nem gondoltam volna sosem, hogy ennyire ki tud készíteni az, hogy valakinek a fejét levágják előttem.
Amikor valamelyest megnyugodott a gyomrom, vettem egy mély lélegzetet, és felpillantottam. Éppen akkor mutatta felém az arcot, amitől megint elkapott a rosszullét, de mivel az előzőleg minden kijött belőlem, így csak öklendezésre futotta.
- Nem… Valószínűleg karmazsint vett be. Azért vadult ennyire el. –válaszoltam neki erőtlenül. A homlokom gyöngyözni kezdett, így felemeltem a karom, és megtöröltem.
- Ilyet ne csinálj máskor előttem ha megkérhetlek. –mondtam neki komolyan, miközben lehunytam a szemeimet és próbáltam összeszedni magam. Ő közben összetakarította a hullát, és felgyújtotta.
- Szerintem is menjünk. –bizonytalanul ellöktem magam a faltól, és megindultunk együtt a sikátor vége elé. Idegesített, hogy folyamatosan utasítgatott, mint valami kisgyereket, hogy kapkodjam már magam. Én jöttem ahogy tudtam, de elég gyenge voltam a vérveszteség miatt is.
Rápillantottam Ty-ra, és felvontam a szemöldököm.
- Miért nem lepődök meg azon, hogy puszta jó cselekedetből mentetted meg az életem?! Szörnyű egy alak vagy. Egy teáskanál érzelmi szintjén állsz, remélem tisztában vagy vele…-motyogtam neki bosszúsan.
Végre elég messze kerültünk attól a katasztrófa övezettől, így egy kicsit jobban éreztem már magam. Tompán lehetett hallani, ahogy a szirénázó rendőrautók az iménti „baleset” helyszínére tartottak. Biztos voltam benne, hogy az az ember hívta ránk, aki elfutott.
Hirtelen bevillant egy ötlet az agyamba. Rápillantottam Tyra, és megköszörültem a torkom.
- Elkísérsz a Black Light-ba? Nincs messze innen, és ott egy kicsit rendbe tudom szedni magam, de ha jobb dolgod is van, akkor menj csak. De mivel jövök neked egyel, ingyen ihatsz a klubban. –mondtam neki halvány mosollyal az arcomon.
Amennyiben belement együtt indultunk meg a klub felé. Néha elvesztettem az egyensúlyom, így kénytelen voltam belékapaszkodni.