MARIANA MARTINEZ

Valahogy ki kellet fizetnem a bérelt lakásom lakbérét, ezért hát minél hamarabb munkába kellet találnom. Nem vagyok az a válogatós fajta bármit elvállaltam volna csak, hogy pénzhez jussak. Napokat töltöttem állás keresésessel. Valahogy nem akart összejönni a dolog, s mikor már lemondtam volna róla, jött egy elég tűrhető ajánlat. Az egyik irodában kellet volna leveleket széthordanom, de sajnos nem csak én jelentkeztem a munkára... Hiába álltam ki a nagy sort az állás interjún, végül is nem kaptam meg az állást. Ezen a héten eléggé magam alatt volna, nem akartam utcára kerülni. Gondolkozhattam volna hamarabb... Tudhattam volna a spórolt pénzem előbb-utóbb elfogy. De hát annyi gondom volt, hogy ez tejesen kiment a fejemből. Tegnap előtt pedig ez a gond megoldódni látszott. Több helyre is jelentkeztem valamelyikről meg is feledkeztem, így hát nagyon meglepett amikor felhívtak, miszerint tetszett neki az életrajzom és felvettek. Dolgoztam már korábban is kávézóban, szóval nekem nem volt ez új dolog. Beilleszkedés sem okozott soha nekem problémákat...
Órám, reggel tíz órára állítottam be és szokás szerint hangos pittyogással ébresztett. Ha fejemre húztam volna takarót is bizonyára hallottam volna a fülsüketítő pittyogás. Ha megkapom a fizetésem és természetesen miután kifejeztem a lakbérem, első dolog lesz egy új órát vásárolni. Frissítő zuhany után megreggeliztem. Szeretek főzni, de reggel nem volt rá időm, be kellet érnem zabpehellyel. Míg a kávém hűlt, én addig rendben raktam magam, kiválasztottam a ruhám és munka ruhám is kivasaltam. Első napom volt, tehát nagyon izgultam. Tele volt pillangóval a gyomrom hiába is próbáltam másra koncentrálni, vagy elterelni izgatottságom. Úgy gondolom ez természetes, első napján mindenki szörnyen izgatott. Sminkelés után bele bújtam a kikészített ruháimba. Gyorsan megittam kávém és már siettem is a munkába, mivel hiába keltem korán, még is késésbe voltam. Szerencsére sikerült fognom taxit, így nem késtem el. Feltűztem felsőre névjegyem, beálltam a pult mögé, ahol mosolyogva az egyik új kolléganőm várt. Nagyon kedves volt , mindent elmagyarázott nekem. Kissé furcsán éreztem magam... olyan bénának, de bíztam benne hamar belejövök.
Lassan öt órája dolgoztam már. Nem voltak sokan, sőt egy ember volt rajtunk kívül a kávézóban. Kolléganőm Nora, bement a raktárba valamit elintézni én pedig a pult mögött ülve újságot olvastam. Hajam lófarokba fogtam, mivel a szemembe lógott. Olvastam a hülye pletykákat, de olyan unalmas volt, hogy úgy éreztem bármelyik pillanatban képes lennék elaludni... Hát ez be is következett... Arra ébredtem, hogy Nora szólogat. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, de nem magyarázkodtam simám bocsánatot kértem. Egész éjjel nem aludtam esedékes volt ez a elálvós dolog, na de hogy első nap ilyen csúnyám beégjek? Hoztam a formám sikeresen. Eltörölgettem az elmosott poharakat, neki álltam polírozni, s vártam az újabb vendégeket, akiket majd kiszolgálhatok.