Dee-Dee

Tekintetem elkalandozott a női formákon, ahogy előttem lehajolt. Feneke hívogatott, amúgy is már vagy egy hét telt el szex nélkül. Idegesen megmozdultam és már utána akartam nyúlni, de Heather megfordult és rám mosolygott. Hogy én de utáltam ezt. Csak mert néha meghúzom, márt azt hitte, hogy partnerek.. társak vagy mik vagyunk. Hát nem, csak nagyon értette a dolgát és emiatt tartottam asszisztensként mellettem.
- Lassan, Fish, ne menj sehova. Amúgy is ki kell szednem belőled a golyót. Vetkőzz, édes! - kacéran rám mosolygott, én majdnem lehánytam erre a csuporkás szövegre. Felszenvedtem magam ülő pozícióba és levettem nagy nehezen a pólót magamról. A vállamat érte a lövés, megroppantottam a nyakam.
- Adj whiskeyt, ne szövegelj annyit. - förmedtem rá és sokakkal ellentétben ő követte is az utasításaimat. Azonnal kirohant a konyhába egy üveg piáért, azt meghúztam és egy nagyot fújva a sebbe is öntöttem, nem csak rá.
- Ó, hogy b_szná meg a rezet az a.... - ökölbe szorítottam a kezem és tőlem szokatlan módon fújtattam, mint egy terhes nő. Heather aggódva nézett rám, de nem törődtem vele.
- Nyúlj bele az ujjaiddal a sebbe. Így is fáj, valószínűleg nem tépem le a fejed érte. Csak csináld, minél hamarabb. - rekedt hangon mondtam neki, éreztem, hogy az ezüstöt annyira nem szeretem se kívül se belül, se magamon, se rajtam. Megfeszültem, ahogy Heather hozzám ért, végigsimított a mellkasomon, figyelmeztetően rámorogtam, mire összerezzent.
- Ne húzd ki a gyufát! - ujjai a sebbe mélyedtek, én pedig elszidtam az összes felmenőjét. Kitágította a lőtt sebet, de szerencsére kihúzta onnan a golyót, egy véradásra elegendő vér ömlött ki onnan, a nő felsikoltott és azonnal odanyomott egy tiszta törölközőt. Én közben próbáltam életben maradni és eltoltam magamtól a kezét.
- Jól vagyok, hagyjál már! - dühödten ráförmedtem és fel is álltam, megmozgattam a vállam, hamarosan el is állt a vérzés. Letöröltem nagyjából a vért magamról és felmentem a zuhanyzóba, hogy végre tiszta legyek. Legközelebb leterítem azt a mocsok embert, addig éljek is. Kilyuggatta a kabátom. Ezért minimum letépem a lábát. Dühös voltam, mert mindez Heather hanyag munkájának eredménye volt és a lövés után enyhén bedühödtem. Ennek eredménye még mindig a nő szeme alatt díszelgett, most már sötétlila folt volt látható.

Heather odalent rendezkedett, eldobta az üres italos üvegeket, kidobta a véres törölközőket és végigsimított a bőrkabáton. Ujja rátalált a véres kis lyukra, lehajolt és kéjes nyögés kíséretében lenyalta azt onnan. Felemelte, magához szorította a bőrkabátot, hogy beburkolja magát a férfi illatával. Gondolt egyet és belebújt a kabátba, azt szorongatva lépett az ablakhoz, a sötétség uralta tájat, de meglátott egy ködös árnyékot. Hunyorgott, mire egy női alak bontakozott ki. Riadtan elugrott az ablaktól, de kíváncsi volt, ki lehet az a semmi közepén, ezért odaóvakodott az ajtóhoz és résnyire nyitotta, kikémlelt, hogy megtudja, ki is az ismeretlen.
- Szia! Te... Eltévedtél? Itt.. meleg van, bejöhetsz, ha... nem vagy rossz ember. - pislogott bátortalanul, mint amilyen sosem volt. Mégis, nem tudhatta, mik a nő szándékai, ezért óvatos maradt. Valamivel szélesebbre tárta az ajtót, hogy a jövevény bemehessen, ha melegre vágyott.

- Tudod, hogy mit mondtam Dee….ne húzz velem újat. Már nem vagyok az, aki régen voltam. Megváltoztam…erősebb vagyok nálad, és tudod, hogy bárhol megtalállak. Miattad váltam ilyenné. Hogy ismét egymáséi lehessünk. Csakis miattad! –vicsorgott az arcomba, miközben erősen belevájta ujjait a vékony karjaimba.
A hideg futkosott a hátamon, ahogy a sötét szemeibe pillantottam. Az arcomon végigcsordultak a könnyek. Próbáltam kiszabadulni Oliver szorításából, de annyira erősen tartott, hogy még csak egy arasznyit sem tudtam arrébb menni tőle. Látszott rajta, hogy nagyon jól táplált volt, velem ellentétben. Talán ezért sem volt egy szemernyi esélyem sem ellene.
- Akkor miért hagytál el? Miért köptél szemen, amikor megtudtad, hogy mi vagyok? Undorodtál tőlem, most pedig te is azzá váltál, mint ami én vagyok. Tudod mi vagy? Kétszínű… -morogtam könnyes szemmel az arcába, és ismét kapálózásba kezdtem.
- Hiba volt…. Később jöttem csak rá, de addigra te már sehol sem voltál. De most itt vagy velem…és csakis az enyém vagy. –szorosan magához húzott.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve villámgyorsan belemartam a nyakába. Ahogy a hegyes szemfogaim átszakították a bőrét, felordított fájdalmában és azonnal eltaszított magától. Tenyerét a sebére tapasztotta, melyből dőlt a vér, bár tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Ezt a hirtelen jött szabadságot kihasználva, rohanni kezdtem az ajtó felé, és mint egy eszeveszett módon vágódtam ki az épületből. Olyan gyorsan rohantam a kihalt utcán, ahogy csak a lábaim bírták. Nem érdekelt, hogy merre tartok, csak az, hogy minél messzebb kerüljek ettől a szörnyetegtől. Az arcomat rózsaszín könnyek borították, amitől az arcomat még jobban csípni kezdte a dermesztő hideg.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, mire egyszer csak összerogytak a térdeim és a földre estem. Zihálva vettem a levegőt, és a mellkasomhoz szorítottam a kezem, hogy elmulasszam azt a szörnyű szúrást. Amint egy kis erőhöz jutottam, imbolyogva felálltam a földről és pár lélegzetvétel után ismét megindultam, míg nem elértem egy házhoz.
Végignéztem az omladozó házon, és mivel azt hittem senki sincs bent, megindultam felé. Pár méter után, egy nő kukkantott ki az ajtón, és gyanakvóan végigfuttatta a tekintetét rajtam.
Kérdésére lassan bólintottam egyet, és mikor beinvitált bizonytalanul bár, de bementem a házba. A tekintetem egyből körbesiklott, és azonnal megéreztem a vér illatát. A szemeim megvillantak egy pillanatra, mert tudtam, hogy kitől származik. A vér jellegzetes illata az emberek számára, egyformának tűnhet, de nem egy vámpírnak. Ezer közül is felismertem volna Tyler vérét, főleg úgy, hogy már kóstoltam is. Hátrapillantottam a vállam felett a nőre, és végigfuttattam a tekintetem rajta. A nő egyértelműen meztelen volt Ty kabátja alatt.
Hmm…ezek szerint megzavartam valamit… Az arcom egy kissé megvonaglott, majd a kijárat felé vettem az irányt.
- Öhm…azt hiszem meggondoltam magam….talán jobb lesz ha megyek. –mondtam a nőnek rekedtes hangon, majd végignyaltam a felszakadt alsó ajkam.
- Ne…nem muszáj. Nyugodtan maradjon csak… -mosolygott rám a nő, amit egyáltalán nem viszonoztam. Na persze, már csak az hiányzott volna, hogy Ty megjelenjen ádámkosztümben. Amilyen lehetetlen egy alak volt, azt is kinéztem volna belőle, hogy előttem fekszik le ezzel a nővel, arra pedig nem vagyok kíváncsi.
Megráztam a fejem, és ismét megindultam az ajtó felé, de az utolsó pillanatban visszafordultam.
- Mi történt Tylerrel…- kérdeztem tőle, miközben a nőt figyeltem. –Érzem a vére illatát…

Fintorogva néztem körbe a mocskos fürdőben. Meggondoltam magam és inkább kimentem, ott vettem le a gatyám és a bakancsom, pucéran mentem be a lepukkant zuhanyzóba, a víz is először rozsdás-vörös színt vett fel, amin már meg se lepődtem. Pár perc ácsorgás után letusoltam, amilyen gyorsan csak lehetett és a még előre felhozott törölközővel eltüntettem a vízcseppeket, derekam köré csavarva azt indultam lefelé, de hangokat hallottam és inkább megálltam a lépcső tetején, ha már lúd, legyen kövér alapon.

Heather nyugodt mosollyal nézte a nőt és ujjai eljátszadoztak a bőrkabát cipzárjával. Idő közben levette a felső ruházatát, szerette volna meglepni a vele lévő férfit, de ebbe a nő felbukkanása akadályozta meg. Úgy gondolta, hogy felmegy a farkashoz és megadja neki azt, amiért ő már élt-halt. Szeretkezni akart a férfival, annak ellenére is, hogy tudta, valószínűleg csak durva egyesülésnek számítana a férfi részéről. Meg is nyalta ajkát a gondolatra és felsóhajtott. Csak Andee kérdése lepte meg és ébresztette fel az ábrándozásból.
- Meglőtték. Én szedtem ki a golyót. Szerintem elteszem emlékbe. Úgy, ahogy a fogakat szokták. Biztosan nagyon édes lenne egy kis átlátszó üvegben. - ábrándozott és elővette a zsebből a golyót, amin a vér még mindig ott díszelgett.
- Azt mondja, az én hibámból történt minden, pedig én csak nem akartam mással lenni. Olyan nagy hiba szerinted? - érdeklődött affektálva, pislogott angyali arccal, de rájött valamire.
- Te honnan ismered Tylert? - felszaladt a szemöldöke és sipítva kérdezte mindezt.

Mielőtt még nekieshetett volna Heather, elindultam a lépcsőn. Pár pillanat alatt le is értem és végignéztem a két nőn.
- Hez, törődj a saját dolgoddal. És te meg, mit keresel itt? - néztem Dee-re, a lövés helye már csak egy kisebb seb volt a vállamon. Odaléptem a dohányzóasztalhoz és fogtam egy rongyot, némi whiskeyt öntöttem rá és a sebemet megtisztítottam vele. Felpillantottam a nőkre, akik engem néztek különböző okok miatt. Reméltem legalábbis.
- Mit keres rajtad a kabátom? Vedd le, nem akarom, hogy a te szagodtól bűzölögjön! - morogtam Heatherre, aki egy pillanatra zavarba jött, aztán Andeere nézve beharapta az ajkát.
- Nem... nem lehet. Én, nem évszakhoz méltóan vagyok öltözve. - arca egy pillanat alatt vörösleni kezdett. Megremegett az állkapcsom erre és ledobtam a rongyot az asztalra.
- Leveszed, vagy én teszem meg. - fenyegettem meg, ami nem csak üres szavakat takart. Közben Deere néztem, aki minket nézett felváltva.
- Meg is szólalsz végre, vagy kivágjam, hogy végleg megnémulj? - morogtam neki unott képpel. Hez átszaladt egy másik szobába, ahol visszacserélte a kivágott felsőjét és bent maradt, de a falhoz lapulva hallgatózott. Féltékenyen meg akarta tudni, mi köze volt Andeenek hozzám. Lesodortam a kanapéról pár régebben ott hagyott szemétmaradványt, de csak azért, hogy le tudjam tenni magam. Nem nagyon izgatott, Dee mit kezd magával.

- Jézus… - a szám elé kaptam a kezem, és kikerekedett szemekkel hallgattam a nőt. – De jól van? –ekkor vette elő a golyót, és úgy nézett rá, mintha valami milliókat érő gyémánt lenne. Felvontam a szemöldököm, és egy kicsit oldalra biccentettem a fejem. A nő szemei rajongástól csillogtak, amitől meg is rémültem kissé.
Mással lenni? Eléggé zavaros volt számomra ez az egész. Vajon ez a nő barátnője? A tekintetem végigsiklott a nőn, már amennyit láttam belőle, és meg kellett jegyeznem, hogy nagyon csinos volt, nem éppen úgy nézett ki mint én. Hogy ezt bizonyítsam végig is néztem a szakadt és koszos ruhámon.
Egy kicsit hátrahőköltem, amikor a nő hirtelen nekem szegezte a kérdését, miszerint honnan ismerem Tyt. Olyan tekintettel nézett rám, hogy már lassan attól tartottam, nekem ugrik az egyik pillanatban. Hátráltam tőle még egy lépést, és ebben a pillanatban láttam meg Tylert. Ahogy megláttam, hogy egy szál törölközőben van itt, gyorsan elkaptam róla a fejem, és inkább a falon lévő foszladozó tapétát kezdtem fixírozni, amikor azonban megindult a whisky felé, ismét felé néztem, és figyeltem mit csinál.
A tekintetem ide-oda ugrándozni kezdett Ty és a nő között. Ahogy észrevettem a férfinak annyira nem tetszett, hogy ez a Heather a kabátját viselni. Na persze, meztelenül szívesebben látná….
Tyler szavaira összeszorítottam az ajkaimat, és felemeltem neki a mutatóujjam.
- Megmondtam, hogy ne beszélj így velem! –emeltem fel a hangomat, majd a másik szoba felé pillantottam, ahonnan a nő még mindig nem jött ki.
- Nem csak…keresnem kellett egy helyet. Nem tudtam, hogy vannak itt. –zavartan átöleltem magam, majd egy kicsit közelebb mentem.
Egy kissé undorodva néztem végig a helyen, hogy találjak magamnak valami helyet, végül Tylertől nem messze lévő fotelhoz sétáltam. Mielőtt leültem volna, próbáltam kiverni belőle azt a sok mocskot, ami megült rajta, de nem igazán sikerült, így simán lehuppantam. Nyeltem egyet, végül felpillantottam rá.
- Jobban vagy? Láttam, hogy a nő kiszedte már a golyót. Mi történt? –kérdeztem tőle halkan, végül felálltam és leültem mellé a kanapéra. Egy kicsit közelebb hajoltam a sebéhez, hogy jobban szemügyre vehessem, de gyorsan el is húzódtam tőle, mielőtt elkezd hisztizni, hogy túl közel vagyok hozzá.
Még mindig egy kissé sokkos voltam a nemrég történtektől, így ismét átöleltem magam remegő végtagokkal. Tudtam jól, hogy itt kéne hagynom őket, de nem tudtam, hogy hova mehetnék. Oliver nálam biztosan megfog találni, szóval az a hely kilőve.

- Hogy ne beszéljek, he? - néztem rá érdeklődve, most nem is voltam durva. Még én is csodálkoztam ezen. - Ne kapd fel a vizet, amúgy sincs benned sok, a végén meg felforrnál. - ezt még nem hagyhattam ki. Nagyon nem izgatott, hogy mikor idegesítem fel, úgysem tenne semmi meggondolatlanságot. Kettőnk közül én voltam a gyilkos.
Néztem, ahogy azon gondolkodott Andee, hogy leüljön-e a mocsokba vagy inkább álljon, de az ülés győzött, jó volt látni a mélyülő barázdákat a homlokán. Látszott, hogy még most is tündérkisasszonyosat játszott. Annyira más világból származtunk, hogy részben ezért is irritált. nebáncsvirág kisasszony leült végre, de azonnal fel is kelt. Ahogy mellém telepedett volna, figyelmeztetően rámorogtam, mire hátrébb húzódott. Egy ideig néztem, hogy mit nem ért azon, hogy meglőttek és golyót vettek ki belőlem. Meg is dörzsöltem fáradtan a szemem és már csak az hiányzott, hogy előadást tartsak repeszről, golyóról meg kibiztosított fegyverekről. Most komolyan ennyire nem ért semmihez?
- Ha meglövik az embert, akkor szerinted mi történik, Nobel díjas? - szarkazmust is belevittem a hangomba, azért gondolkodhatott volna, mielőtt megszólal. Fel is keltem mellőle és az ellenkező oldalon álló fotel mögé mentem, ahonnan beláttam a másik szobába is. Hez szokatlanul csendben volt, és amikor benéztem a szobába, kacér mosollyal nézett vissza rám, mutatóujját a szájába vette pajkosan és megharapta kicsit. Felfordult a gyomrom erre, és fintorogva megráztam a fejem.
- Talán eladósodtál és elárverezték a vityillódat, azért nincs hova menned, hercegnő? - gúnyosan kérdeztem tőle, megtámaszkodtam a fotel háttámlájánál, Heather pedig kiosont és ujjait végigfuttatta a halakon a hátamon. Megborzongtam, és hirtelen mozdulattal elkaptam a derekát és szinte úgy vágtam bele az előttem lévő fotelbe.
- Ne érj hozzám, te szuka! - dörrentem rá hangosan, szinte úgy nyüszített fel a fájdalomtól, ahogy a vállába mélyedtek az ujjaim, próbált szabadulni.
- Tyler, kérlek, fájdalmat okozol. Ne bánts! - és mintha megjósoltam volna, arcán legördült pár könnycsepp, én meg érzelemmentesen néztem.
- Nem érsz hozzám legközelebb és akkor megmarad a kezed. Ennyi. Agyatlan tyúk! - fújtam egyet és hogy távol legyek mindkettőtől, átmentem a megüresedett szobába.

Szem forgatva ültem hátrébb Tylertől. Megint belekezdett a bunkó szövegébe, amit annyira utáltam tőle. Nem értettem sosem, hogy miért kell ennyire gyűlölnie. Azt megértem, hogy így viselkedik azzal, aki bántotta őt, de úgy érzem, hogy én sosem ártottam neki.
- Tudod jól, hogy nem úgy értettem. Természetesen tudom. Én arra voltam kíváncsi, hogy mi történt előtte, hogy meglőttek, de tudod mit? Inkább nem is érdekel. –figyeltem, ahogy feláll és átmegy a szoba másik végébe, hogy minél messzebb kerülhessen tőlem. Ebben a pillanatban nem volt abban biztos, hogy az lenne a legjobb, ha maradnék.
- Nem erről van szó. Csak… nem mehetek haza. –ennyit mondtam csupán neki. Minek kezdjek neki mesélni a történtekről, ha úgysem kíváncsi rá?
Amikor Heather visszajött a szobába, és szemtelenül flörtölni kezdett vele, azt hittem felfordul a gyomrom. Azt vártam már, Ty mikor kapja el a nő és mennek fel az emeletre egy jó hancúrozni. Azonban egészen más történt. Összerezzentem, amikor Tyler a fotelbe vágta a nőt, nagyon lekezelően bánt vele. Ismertem nagyon jól ezt az érzést, amikor átmegy görénybe, és nőket kezd bántalmazni. Már nem egyszer kijutott nekem ebből.
Felálltam a helyemről, és megindultam a kijárat felé. Semmi kedvem nem volt tovább Ty bunkóságait hallgatni. Ahhoz túlságosan kimerült voltam, lelkileg és testileg is.
- Azt hiszem én most megyek.... további jó estét.... -ezzel kiléptem a házból.
Ahogy kiléptem a hűvös levegőre, megborzongtam. Apró kis felhőket képezve fújtam ki a levegőt, és körbepillantottam a sötét és kihalt helyen. Nagyon rémisztő volt a környék, főleg ilyenkor már. A tekintetem megakadt a háztól nem messze lévő sziklákon.
A hóban átgázolva indultam meg arra felé, s mikor odaértem felültem a tetejére. Remegő karokkal vettem elő a telefonom és kikerestem Joey telefonszámát. Miután benyomtam a hívás gombot a fülemhez emeltem a készüléket, de az teljesen néma volt.
- Ne….kérlek ne… -rápillantottam a kijelzőre és láttam, hogy egy egységnyi térerő sincsen. Vettem egy mély lélegzetet, majd ismét megpróbáltam. – Gyerünk már…. –idegesen jártak a lábaim, de ezúttal sem volt szerencsém. Elöntötte az agyamat a méreg és csalódottság, és egy hirtelen ötlettől vezérelve földhöz vágtam a készüléket. Legszívesebben sikítottam volna, de természetesen nem tettem meg. Ehelyett visszaültem a sziklákra és eltűnődve nézni kezdtem a holdat. Az biztos, hogy én vissza nem megyek Tylerhöz...

Ezalatt Heather feltápászkodott a fotelből és Tylert keresve megindult a házban. Az egyik szobában meg is találta. Mosolyogva lépett hozzá közelebb, de tartva a tisztes távot tőle. Nem akarta, hogy ismét fájdalmat okozzon neki a férfi, bár ha ez azzal járt, hogy vele lehetett, akkor szíves örömest vállalja.
- Ki volt ez a nő? -kérdezte miközben mindig egyre csökkentette a távolságot közöttük. - Nekem úgy tűnt, hogy jól ismer téged. -gyanakvóan nézett a férfi szemeibe, és leült a földre tőle csupán egy méterre. - Lefeküdtetek? -szegezte neki a kérdést, amit kissé talán vallatónak is lehetett vélni.

- Jó utat, vörösfüggő. - morogtam még neki, azzal mentem be a másik szobába. Leültem az asztal tetejére és beletúrtam a rövid hajamba, kezemmel a fejemen csóváltam meg a fejem, rágyújtottam volna egy cigire, helyette Heather lépett be a szobába.
- Ahogy jöttél, úgy ki is mehetnél. Fordulj meg és tedd ki magad. Ne kelljen kérnem. - nem is néztem rá, ahogy ezt mondtam, nem igazán tudott foglalkoztatni, mit gondol vagy mit hisz, ehelyett felnéztem rá.
- Tök mindegy. Párszor összefutottunk. Nem lényeg. - vontam meg a vállaim és a kezeimet a combomon nyugtattam. Rezzenéstelen arccal figyeltem, hogy a nemiéletemre rákérdezett. Nem is válaszoltam rá, nem az ő ügye volt.
- Megtennél valamit és végre lakatot tennél magadra? Tudod mit? Menj a vonat elé helyettem is. - ezzel felkeltem és otthagytam Heathert, felléptem az emeletre és más lehetőség híján visszavettem a boxert és a terepmintás gatyát.
A trampli utánam szaladt és megállt a folyosón.
- Tyler! Miért vagy velem ilyen? - hallottam a készülő hisztéria jeleit és nagyon nem tetszett.
- Figyelj, jó veled, de ennyi. Csak húzlak téged, tudod a szabályokat. Akkor érinthetsz csak és erre te mit csinálsz? Mint valami rózsaszín banánfelhős szuka, simogatsz. Utálom, nem egyszer mondtam. Addig csinálod, ameddig egyszer fel nem dühítesz teljesen. Most pedig állj el az utamból. - a szemeibe néztem határozottan és nem vicceltem. Nem hullajtanék érte könnyeket, nem túl okos nő amúgy sem. Nem véletlenül alkalmazom.
Heather engedve nekem félreállt, én pedig lementem, magamra kaptam fintorogva a női illattól bűzlő bőrkabátot és szinte úgy téptem fel a bejárati ajtót. Idegesen rágyújtottam odakint és a távolban a sziklán ülő alak ismerős volt. Lassú léptekkel megindultam, acélbetétes bakancsom alatt ropogott a hó. Hogy én de utáltam ezt a karácsony-érzést. Halál rád, hülye Télapó!
Ahogy odaértem hozzá, nem kellett mást csinálnom, csak lefelé fújnom a füstöt és egyenesen az arcát borítottam be vele.
- Azt kérdezte, megfektettelek-e. Elmondtam az igazat. Nem igazán örült az igenlő válasznak. - vontam vállat és elnéztem oldalra. - Minek követsz állandóan? Tudod, hogy nem vagyok odáig érted.... - néztem végül rá.

Hallottam, hogy valaki kilép az ajtón és megindul felém. Nem kellett ahhoz feltétlenül odanéznem, hogy tudjam kiről is van szó. Éreztem az illatán. A fülem mögé tűrtem pár kósza tincset, és sóhajtottam egyet, pont akkor, amikor az arcomba fújta a füstöt. Köhögve fordultam el tőle és fintorogva dörzsöltem meg az orrom.
- Ezt most miért kellett? –pár lélegzetvétel után visszafordultam hozzá. Istenemre mondom én még nem találkoztam ilyen alakkal is, nagyon reménykedtem benne, hogy nem is fogok a közeljövőben. Ha még egy Tyler megjelenne valószínűleg bekattannék. Az már túl sok lenne.
- Nahát…valóban az igazat mondtad. Mondd Ty miért vagy ekkora pöcsfej? Miért mondtad azt neki, hogy lefeküdtünk, holott ez nem is igaz? –nagy szemekkel nézte rá, végül megráztam a fejem. – Egyáltalán nem tudok rajtad kiigazodni. Gyűlölsz engem…akkor miért állítasz olyat, hogy lefeküdtünk? Ez a nő szerelmes beléd….bár fogalmam sincs mivel kápráztattad el ennyire. Biztosan bejön neki ez a stílus… -felálltam a helyemről és elkezdtem összeszedegetni a telefonom apró darabkáit a földről.
Az egyik mozdulat közben megálltam és felegyenesedtem. El sem hiszem, hogy ezt hallottam tőle. Mekkora egy egoista! Hitetlenkedve néztem rá egy darabig majd nyersen felnevettem.
- Ezt most te sem gondoltad komolyan ugye? Őszintén…szerinted én követlek téged? Miért? Azért hogy ismét az arcomba vághasd, hogy mennyire utálsz és, hogy undorodsz tőlem? Köszi, de megvagyok enélkül is. Ha legalább egyszer átlátnál a szemeidet elborító köd fátyolon, akkor rájönnél, hogy nem minden körülötted forog. –a hangom végig higgadt maradt és kimért. Elegem volt abból, hogy semmibe vesz, és ahányszor találkozok vele csak bánt. Azért jöttem ki a házból, hogy egyedül lehessek erre utánam jön és itt folytatja. Egyértelműen nagyon élvezte a helyzetet, hogy ennyire felbosszanthat.
- Menekültem, ha nem vetted volna észre. Szükségem volt egy helyre, ahol meghúzhatom magam, de mivel te itt vagy, meg az a nő, így nem maradt más választásom, mint új helyet keresni. Nem mehetek haza egyenlőre…Joeyt pedig nem tudom elérni… -ránéztem az tenyeremben lévő darabkákra, végül inkább eldobtam őket. Ezek már úgyis használhatatlanok.
- Nem kell aggódnod gyorsan kitalálok valamit, és már itt sem vagyok. Itt maradhatsz ezzel a nővel, és kielégítheted minden vágyát… -visszaültem a sziklára, és vettem egy mély lélegzetet.

- Mert jól esett. - a cigifüstös kérdésére volt ez a válaszom. Különösebben nem érdekelt, hogy utálja vagy érzékeny rá. Sőt... Kíváncsi voltam a véleményére valami beteges ok miatt, amin azért eléggé meglepődtem még én is.
- Csak mert dugom néha, még nem jelenti azt, hogy érzek is valamit iránta. A lényeg, hogy úgy és akkor legyen, amikor én akarom. Nem tök mindegy neked, miért hazudtam? Amúgy sem tudja meg. - vállaimat megrántottam nemtörődöm módon, ravaszul elmosolyodtam a gúnyos szavaira.
- Mivel magyarázod, hogy folyton összefutunk? Mert hogy én nem megyek utánad, az is biztos. Hmm, és az a pofon... Tudod, taníthatnád is, a szado-mazo iparban nagy sikered lenne a piercinggel együtt. - hidegen felnevettem, és még a pillantása sem akadályozott meg abban, hogy ne nézzek végig rajta. Hogy ő menekül. Na persze. Mondjuk elég mocskos volt, szóval lehet benne logika.
- Talán nem kellett volna széttörnöd, még most is működne. Erről ennyit. Ha le akarod magad csutakolni, van egy redvás zuhanyzó. - eldobtam a csikket és egy ideig a fák csupasz lombkoronáit néztem.
- Felőlem maradhatsz. Nem zavarnál. Már amennyiben megtartod az öt lépés távolságot. - ránéztem és nem értettem, milyen vágyakra meg kielégítésre gondolt. Csak azért mert Heather akarta volna, én még nem biztos. És amúgy is megterhelő egy olyan hisztis tyúkkal 'együtt dolgozni' heti pár alkalommal. Az ember elkezd kötődni. Még jó, hogy én nem voltam az.
- Jégszobrot játszol, vagy inkább megemeled azt a csinos kis segged és végre beeszed magad a házba? Rajtad múlik. Sőt, ha akarod, akkor meghívhatlak egy ízletes vacsorára is, a neve Heather. - elmosolyodtam némiképp és megigazítottam a bőrkabátot magamon. Elhúztam a szám, ahogy eszembe jutott, hogy egy lyuk tátong rajta.
- Amúgy meg eltévedt golyó volt. A fejemet akarta csak nem tudott célozni. Pechedre. Jobban látnál halottként viszont, nem igaz? - felnevettem, de ebben semmi jókedv nem volt, sőt, semmilyen érzelem se. Tényként kérdeztem rá.
- Hagyjuk még Hezt kukkolni, vagy megmutatjuk magunkat neki? Így is neked fog esni, és nem neked fog hinni. Engem régebb óta ismer. - mondtam még arra, hogy lefeküdtünk-e vagy sem.
- Amúgy is, olyan rossz lenne az? - ezt már komolyan kérdeztem, és egy lépést hátráltam, eldönthette, megyünk-e vagy maradunk.

- Jézusom…. –hápogva néztem rá, amikor átment egyre közönségesebbe. Hirtelenkedve ráztam a fejem, majd felnéztem az égre. Édes istenem, ezt komolyan nem hiszem el. Minden alkalommal megbotránkozok rajta, de hogy miért, azt komolyan nem értem. Sóhajtottam egyet, és hátrasimítottam a hajamat.
- Nem tudom….Valami bűnt követtem el előző életemben és most fizetek érte. Rám küldtek egy érzéketlen tuskót, akit ezentúl mindig el kell majd viselnem. –mondtam neki egy kissé indulatosan. Iszonyúan éreztem magam, mint mindig, amikor vele voltam. Gyűlöltem, hogy ilyen. Istenem bár egyszer érezne valamit! Mindegy, hogy mit. Dühöt, izgatottságot, vágyakozást vagy valamit!
- A telefonom azóta nem működik mióta idejöttem. Mérgemben vágtam földhöz, amit már megbántam. –magyaráztam neki halkan, és a tekintetem közben rá is tévedt a földön heverő darabokra. Teljesen bebizonyosodott, hogy ez a mai nap nem az én napom semmiféle szempontból.
Amikor rákérdezett, hogy bemegyünk-e egy pillanatig elgondolkoztam a dolgon. Igazából két lehetőségem volt. Az egyik az, hogy visszamegyek vele a házba, és hallgatom, ahogy egész este sérteget, vagy pedig elindulok gyalog haza, de akkor biztosan nem érek haza hajnal előtt és nem volt kedvem porrá égni a napon. Egyik sem volt éppen egy biztató végkimenetel, de az első opció még mindig jobbak bizonyult, mint a második.
- Rendben menjünk. Van pince ugye? A házban redőnyök nélkül nem tudok megmaradni. Porrá égek a napon. –magyaráztam neki azt, amit már úgyis tud.
Csendesen hallgattam, amikor végre csak kinyögte, hogy mi történ vele. A reakciójával ellentétben én nem nevettem a dolgon. Egyáltalán nem kívántam a halálát, bármily furcsa is volt ez. Még akkor sem mikor legszívesebben a földbe döngölném néha.
- Ez nem vicces… - ennyit mondtam neki csupán, majd megindultam a ház felé. Felpillantottam az egyik ablakra, ahol Heather arca volt látható. Biztos voltam benne, hogy a nőnek nem tetszik, hogy Ty-jal beszélgetek, de nem is érdekelt. Higgyen azt, amit akart elvégre igaza van Tynak. Valóban nem hinne nekem a nő.
Rápillantottam, amikor szóba hozta a szexet. Először meglepetten néztem rá, de végül őszintén bólintottam.
- Igen… még pedig azért, mert nem hiszem, hogy te tudnál gyengéd lenni. Én pedig még…khm….hagyjuk. Inkább menjünk be. –ezzel gyorsabbra fogtam a tempót, és miután kinyitottam az ajtót, egy ököllel találtam szemben magam. A lendülettől egy kissé meginogtam, és hátrabillentem Tyra, aki szerencsére épp időben kapott el. Gyorsan felegyenesedtem és bedühödve néztem a nőre.
- Ezt most miért kaptam? –morrantam rá a nőre, nem túl nőiesen. Nem szerettem, ha megütnek, főleg nem olyan miatt, amit el sem követtem. A nő elég indulatosnak tűnt, a szemei szinte szikrákat szórtak, de ahelyett, hogy visszaütöttem volna neki, kikerülve őt beljebb mentem a házba. Hirtelen Heather elkapta hátulról a hajam, és durván hátrarántott. Ettől a húzástól, nagyon mérges lettem. Felpattantam a földről, és nekivágtam a nőt a falnak. Annyira gyorsan mozogtam, hogy szabad szemmel szinte képtelenség volt követni.
- Na ide figyelj rám mert nem mondom el még egyszer. Többet ne merj hozzámérni, megértetted? –morogtam a nő arcába. Olyan indulatokat váltott ki belőlem, ami nem igazán volt látható még rajtam. Mélyen a nő szemébe néztem, és pár pillanaton belül transzba ejtettem. – És most szépen összeszeded a holmidat és hazamész. Az út mentén fogsz egy autót, ami gyorsan bevisz. Bólints, ha megértetted. –Heather feje egy aprót biccentett, majd lassan lefejtettem az ujjaimat a nyakáról. Hátráltam tőle egy lépést, majd figyeltem, ahogy teljesíti azt, amire kértem.
Miután becsukódott mögötte az ajtó, felengedtem és rápillantottam Tyra.
- Merre van az a zuhanyzó? Fent a emeleten? –bólintása után, egy szó nélkül felszaladtam a lépcsőn, és eltűntem a fürdőszobába.

- Van, de ha nagyon szeretnéd, akkor áshatok is egy gödröt, te szépen belefekszel én meg betemetlek napfénymentesre. Szerintem jó megoldás - szívattam, mint mindig és végre megemelte azt a kényes hátsóját, elindult a ház felé. Volt egy bizonyos mondat, amire szívesen rákérdeztem volna, de mi vagyok én, hogy meg is tegyem? Valószínűleg nem is válaszolna, én meg nem fogok kérdezni, mintha érdekelne. Na azt már nem. Amúgy is úgy csinált, mintha sietne, én meg nem akadályoztam benne. Mire az ajtóhoz értem, szinte úgy esett a karjaimba Andee, de szerencsére azonnal el is húzódott tőlem. Meglepett, hogy Heather mit tett, de nem szóltam. Hagytam, hadd rendezzék le maguk közt, zsebre dugott kezekkel néztem a két nőt. Andeet, ahogy manipulál és Heathert, akinek muszáj volt azt tennie, amit mondtak neki. Udvariasan kinyitottam Heznek az ajtót és utána be is csuktam.
- Ja, fent, úgyis megtalálod. Csak kövesd az általános mocskot. - néztem, ahogy felsiet, de szerencséjére nem volt törölköző odafent. Elhasználtam az utolsó tisztát, hallottam, hogy a zuhanyt megnyitotta, biztosan elszidta közben ezt a helyet. Nekem is már a retkes kategóriában kapott helyet, de Deenek biztos, hogy nagy sokk volt ez a környezet. Fogtam egy törölközőt a nappalinak nevezett helyiségben és a bakancsomat levéve mentem fel az emeletre, hogy a néma mozgás megmaradjon. Hallottam, hogy idő közben a zuhany is elhallgat, Andee végzett a tusolással. Ezalatt folyamatosan agyaltam, hogy mi lehetett az a még szócska.
Több lehetőség közül is választhattam és én magamhoz híven a legcélszerűbb esetnél maradtam. Kopogás nélkül nyitottam be az ajtón és elém tárult Dee pucér teste. Egy apró sikkantás kíséretében a zuhanyfüggönnyel takarta volna el magát, ha nem lett volna lyukas. Felnevettem, másodszorra, mióta ismerem és a helyzet tényleg komikus volt. Hirtelen eszembe jutott néhány hülye szó, amit nem hagyhattam ki. Valamivel húznom kellett.
- Ha nem akarod megvárni, hogy a nap szárítsa meg mezítelen testedet, ó édes Vénusz, akkor használd a törölközőt. - kacsintottam rá és a kezébe nyomtam az anyagot. Nevetve mentem ki, mielőtt még a szappant hozzám vághatta volna, de odakint a csukott ajtóval szemben megálltam. Nekidöntöttem a hátamat a falnak és vártam... Az ajtó kinyílt, féloldalas mosollyal néztem Andeere.
- Na, így volt fair. Te már láttál meztelenül. - ellöktem magam a faltól és egészen közel léptem hozzá.
- Szűz vagy még? - suttogtam a füléhez hajolva, egy tincsét a válla mögé húztam, mélyen a szemeibe nézve. - Hogyhogy? - a számmal végigsúroltam az arcélét, hogy egészen a szájába suttogjam az utolsó kérdést, de még nem csókoltam meg....

Miután bezártam magam mögött az ajtót, a tekintetem körbesiklott a mocskos helyiségen. Egyszerűen gusztustalan volt ez az egész fürdőnek nevezett valami. Tiszta pókháló volt minden, na meg a penészről nem is beszélve. Ahhoz képest, hogy én milyen helyen laktam, és ez milyen volt….ég és föld. Lassan lecsúsztattam magamról a koszos ruhadarabokat, majd beálltam a zuhany alá. Undorodva néztem itt is körbe, ami rosszul tettem. Komolyan a hányinger kerülgetett. Inkább behunytam a szemem és elképzeltem, hogy valami tiszta helyen vagyok. Odanyúltam a csaphoz és elcsavartan, de egy szemernyi víz sem akart jönni. Kinyitottam a szemem, és egy kicsit belevágtam a csapba. Ebben a pillanatban megeredt a víz, én pedig ijedtemben ugrottam egyet, és sikerült elvágódnom a földön.
- B*sszus….-feltápászkodtam a földről és inkább a zuhanyzással foglalkoztam a továbbiakban, már ha engedte rendesen a vizet.
Amikor végeztem kiszálltam a zuhanykabinból, és körbenéztem, hogy hol találok egy törölközőt, de semmi sem volt a fürdőben. Ezt nem hiszem el! Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Tyler lépett be helyiségbe, mintha mi sem lenne természetesebb. Gyorsan meglódultam a függöny felé, hogy azzal takarjam valamelyest a testem, de legfőképpen a sebhelyem.
- Te meg mi a fenét keresel itt? Most azonnal menj ki! –ripakodtam rá, de ő mintha meg sem hallotta volna, mondta a hülyeségeit. Lenéztem a kezében tartott törölközőre, majd beharaptam az alsó ajkam.
- Rendben, de akkor csukd be a szemed! –mondtam neki egy kissé idegesen, s mikor úgy tűnt, hogy megtette, gyorsan odalopakodtam és kikaptam a kezéből a törölközőt, és visszamentem a függönyhöz.
Amikor kiment sóhajtottam egyet, és megtörölköztem. Mivel a ruháim nagyon koszosak voltak, azt egyenlőre nem akartam visszavenni. Szorosan magam köré csavartam az agyagot, majd kimentem a fürdőből. Ahogy kitettem a lábam Tyjal találtam szemben magam. Egy kissé idegesen pillantottam rá, és fülig elpirultam. Nem igazán voltam hozzászokva, hogy valaki meztelenül lásson, főleg nem ilyen alak, mint ő.
Hátrálni kezdtem, amikor közelebb lépett hozzám, de sajnos valami az utamat állta. Szinte neki préselődtem a hideg falnak. A szemeim döbbenten meredtek előre, amikor megkérdezte, hogy szűz vagyok-e még. Te jó ég erre most mit mondjak? Az arcom még vörösebb lett, de egyszerűen képtelen voltam megmozdulni, főleg mikor ajkaival cirógatta a bőrömet.
- Én csak…én…fogalmam sincs. –mondtam végül.
Megint kezdi ezt a „csavarjuk el Dee fejét” dolgot, és miért? Hogy utána a fejemhez vághassa, hogy neki semmit sem jelent a csók. Egy kissé nehezen tudtam elhinni, főleg az ilyen megmozdulásai után.
Legszívesebben elszaladtam volna ehelyett ott maradtam, és úgy döntöttem, hogy belemegyek ebbe a játékba. Ha nem jelent neki semmit sem, akkor nem is lényeges neki, hogy mit teszek nem?
Mélyen a szemeibe néztem, ajkaimmal lágyan végigsimítottam az övén, majd ezúttal én csókoltam őt meg. Nyelvem egy kissé bátortalanul bár, de becsúszott a szájába, és úgy csókoltam tovább. Ujjaim automatikusan megindultak a nyaka felé, s mikor elérték céljukat gyengéden végigsimítottam, de szerencsére gyorsan észbe kaptam és elvettem róla a kezem. Nem akartam, hogy bántson, azért mert hozzáértem.
- Ez nem jelent neked semmi sem igaz? –kérdeztem tőle halkan suttogva a szavakat, végül eltávolodtam tőle és inkább kisiklottam a fal mentén. – Inkább ne válaszolj rá… -ennyit mondtam csupán, és megindultam lefelé a lépcsőn.

Nem tagadott és nem is küldött el, ahogy szokta. Azt hiszem ez jobban meglepett, mintha azt mondja, nekem nincs közöm az ő magánéletéhez. De én voltam a nagyobb hülye, hogy rákérdeztem. És mégis minek? Mintha érdekelne, mi van vele. Na ja. Nagy francokat. Hülye vagy Ty, nem mindegy, hányan mentek már végig rajta? A gondolatmenetembe csak az piszkított bele, hogy megtette azt, amit én nem. Lemerevedtem, amikor az ajkai az enyémet érték és az érintésére bekapcsolt a vészjelzőm, azonnal el is húzódtam tőle, ahogy ő is visszahúzta a kezét. Ez mégis mi volt?
Értetlenül néztem rá és a kérdésére felkészült választ akartam adni, de ő elsiklott előlem és inkább nem is akarta tudni. Hát jó, ha így állunk, miért is ne?
- Ha annyira gyűlölsz, miért tetted meg? - ott maradtam a folyosón és néztem, ahogy a lépcsőn lefelé igyekszik. Hogy nem fordult meg, utánaindultam, már odalent a konyhának nevezett redvás helyen értem utol.
- A tűzben sérültél még meg, ha nem tévedek. - kijelentettem, mert bármennyire is akarta, elég jó megfigyelő voltam.
- Nem tudom mennyit vagy mit akarsz kajálni, elküldted az egyetlen lehetőséged. - megtámaszkodtam a konyhaasztalnál és onnan néztem Andeet egy ideig. Zsebeimbe süllyesztettem a kezeimet és egy ideig néztem a tapétamentes falakat.
- Amúgy igazad van. - utaltam arra, amit még odakint mondott rólam. Elgondolkodtam és egy ötlet folytán felemelkedtem és felhasználva a farkasom gyorsaságát egy pillanat alatt Andee előtt termettem, de csak annyira, hogy a csípőjét megfogva a falhoz passzíroztam és keményen megcsókoltam mellőzve mindenfajta gyengédséget, amit soha nem ismertem. Szétfeszítettem az ajkait és a nyelvem utat tört a szájába, a testem és a fal közé szorítottam őt, ha hagyta....

Gyorsan elrohantam tőle, mintha csak menekülnék. Ami lényegében igaz is volt. Nem akartam, hogy megint hülyeségeket vágjon a fejemhez, mert akkor biztosan olyat mondtam volna, amit még magam is megbánok.
Beszaladtam a konyhába, majd megálltam a helyiség közepén. Nem vagyok normális, hogy ezt tettem! Ostobaságból Nobel-díjat érdemelnék az biztos.
Hátrapillantottam a vállam felett Tyra, amikor ő is megjelent a konyhában. Idegesen hátrafordultam, hogy szembenézzek vele.
- Azt hiszem ezt én is kérdezhetném tőled, nem? Te is gyűlölsz, mégis megcsókoltál… kétszer is, és most ott fent… közeledtél hozzám…Nem értelek. Azt mondod, hogy teljesen hidegen hagylak, mégis valahogy mindig hozzám keveredsz. Miért? Élvezed, hogy ha áttaposhatsz rajtam, vagy meg akarsz dönteni? Mert igazából nekem harmadik lehetőség nem jut eszembe. –kérdeztem tőle emelkedett hangon.
Megborzongtam egy kicsit, ahogy a rosszul szigetelt ablakon befújt a hideg szél, miközben én csak egy törölközőben vagyok. Sóhajtva fordultam meg és odamentem az ablakhoz, hogy bezárhassam rendesen. Nagy erőlködések közepette hirtelen megmerevedtem, amikor szóba hozta a sebhelyem. Leengedtem a kezem és hátrapillantottam a vállam felett, hogy lássam az arcán tükröződő undort, de nem tükröződött rajta semmi, így bólintottam egy aprót.
- Igen. Rám esett egy gerenda, de mivel vámpír vagyok, nem olyan egyszerű megölni. –megvontam a vállam, mintha az egész mit sem számítana, holott egyáltalán nem ez volt a helyzet. Ahogy ismét lehunytam a szemem, átéltem a réges-régen történt borzalmakat. Szinte még mindig hallottam a tűz ropogását, és a fájdalmas sikolyokat. A gondolataimból Ty hozott vissza. Kinyitottam a szemem, és ismét megvontam a vállam. Nahát lassan olyan leszek, mint ő.
- Nem szükséges ennem. Már tegnap ittam. Rendes ételt pedig ugye nem fogyaszthatok. –válaszoltam neki halkan.
Nagyon megijedtem, amikor egy pillanat alatt a falnál találtam magam. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik. Egyik percben még a konyha közepén álltam, a következőben pedig Ty és a fal között. Hatalmas szemekkel meredtem előre, majd lassan lehunytam és visszacsókoltam neki.
A hévtől, ahogy Ty szó szerint nekem esett, olyan érzéseket indított el bennem, aminek eddig még a létezéséről sem tudtam. A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt, ahogy a nyelvünk vad csatába kezdett. Ujjaim ismét megindultak felé, és végigsimítottam a hátán, karján míg végül hátrasiklott a tarkójához, és gyengéden beletúrtam a hajába. Nem érdekelt, hogy zavarja-e őt vagy sem az érintés. Nekem így kellemesebb volt.
- Miért csinálod ezt? –pihegtem ajkai közé, végül eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy megvárjam, mit felel rá. A tekintetem rásiklott a nyakára, ahol szinte hallani lehetett az ütőerében száguldó vért. A szemfogaim fájdalmasan lüktetni kezdtek, ahogy csak rágondoltam, pedig tudtam, hogy nem szabad.
Odahajolva hozzá ismét megcsókoltam őt. Az egyik lábamat felemeltem és átkulcsoltam a lábán ezzel egy kicsit közelebb vonva magamhoz. A hév egyre jobban kezdett eluralkodni rajtunk, és ezzel együtt idegesebb is lettem.
- Várj…várj…-zihálva néztem a szemeibe, és megszakítottam a csókunkat. – Azt hiszem nem jó fele tartunk….úgy értem…úgy nem akarom, hogy gyűlölsz…és…nem hiszem, hogy képes lennél gyengéd lenni hozzám… nem akarom, hogy fájjon…- mondtam neki komolyan, és idegesen beharaptam az alsó ajkam. Szinte vártam melyik pillanatban nevet az arcomba, hogy ő nem akart velem lefeküdni, vagy ez csak egy teszt volt.

Ahelyett, hogy válaszoltam volna neki a kérdésekre, elfordítottam róla a tekintetem. Nem akartam és nem tudtam ezekre válaszolni, és ami a leglényegesebb, nem is akartam. Teljesen mindegy, mit miért csináltam, nem akartam, hogy megértse a tetteim okát, vagy hogy mik a céljaim. Egyedül nekem kellett róla tudni és senki másnak. A balesetére csak bólintottam, de nem mondtam, hogy sajnálom, mert nem is. Megtörtént és kész. Én se fordíthatom vissza azt, hogy apám felcsinálta az anyám, aztán meg továbbállt. Azt se tehetem meg, hogy anyám helyébe vízbe fojtottam volna a megszületett fiát, csak hogy a mocsoktól és az évekig tartó verésektől megkímélje.
Azután megint elkövettem azt a baklövést, amit nem kellett volna. Olyan hévvel csókoltam, mint ahogy akartam is őt. Keményen és durván. Az érintésére némileg megmerevedtem és el is léptem volna tőle, de a lábát a derekamra fonva még közelebb vont magához. Sötéten elmosolyodtam, ahogy megéreztem a vágyának illatát és a pillantását a nyakamon.
- Most azt kívánod, lennék ember, igaz? - rekedten súgtam a kérdést, újra magához húzva arra kényszerített, hogy felfedezzem a száját megint, kezeim a csípőjéről lefelé siklottak a combján, a törölköző alá csúsztattam azt és egyre feljebb érintettem a bőrét, de ő újra megszakította a csókot...
- Kevesebb beszédet! - morrantam rá, hosszan fújtam ki a levegőt és az ágyékomat is elhúztam tőle, mert már annyira belemelegedtünk. A kezeimet is kihúztam a törölköző alól és a tapéta stírölése után a szemeibe néztem. Megköszörültem a torkom és a combját megfogva lehúztam magamról.
- Nem kellene ezt csinálnunk. - elfordultam tőle és megigazítottam elöl a gatyámat, hogy ne legyen annyira feltűnő a vágyam jele, zsebre is dugtam a kezeim, hogy még jobban eltüntessem azt. A fejtetőmet megvakarva fordultam félig felé és összeszűkülő szemekkel néztem rá.
- Valami nagyon elcsesződött. Mégis hogy kívánhatsz meg? És én téged? Ne érts félre, jók a virgácsaid, de.. Ez nem én vagyok. És... Te még szűz vagy, azért is félsz. Én meg nem tudom megadni azt, amire vágysz, soha nem is fogom tudni. Csak egy bolhás görény vagyok. - vontam meg a vállam és féloldalasan elmosolyodtam a helyzet groteszkségén.
- A végén még átharapnád a torkom, miközben lefekszünk, mert te meg én... - megráztam a fejem. Hülye vagy Ty, nagyon nagy hülye!
- Megmutatom a pince lejáratát. Ott sem tisztább a lakosztály, mint odafent, de napfénytől védett. És ne aggódj, nem foglak zaklatni nap közben. Ha akarod, megvárlak, ha lemegy a nap, hogy nehogy felgyújtson véletlenül valaki. - kimentem a konyhából és hosszan káromkodtam közben. A folyosó szűk volt, de egy ajtó nyílt onnan, ami éppenséggel beragadt. Megfogtam és kis híján kitéptem a helyéről, de hangosan nyikorogva kinyílt az ajtó. Ahogy Andee megjelent, hátrébb léptem, hogy benézhessen a helyiségbe.
- Szerintem néhány lépcsőfok hiányzik. Fogalmam sincs, hogy mi van odalent, lámpám sincs. Lehet látsz pár hullát. - felnevettem a saját morbid viccemen és néztem, vajon mit tesz a nő. A mellkasom előtt összefontam a karjaim, némileg egy izmosabb kidobóra hasonlítottam, már csak a mogyorófogás hiányzott.

Hát őszintén szólva, igen. Jegyeztem meg magamban, s szinte már le is játszódott a szemem előtt, ahogyan a szemfogaim átszakítják a vékony bőrréteget, és a vérével tölt fel energiával. Már csak a puszta gondolattól is összefutott a nyál a számban, a fogaim pedig még eszelősebben kezdtek lüktetni. Ahhoz képest, hogy tegnap ittam, nagyon kívántam a vért. Nem tudtam, hogy ez most Tynak tudható be, vagy annak, hogy nem ittam eleget. Fel kell hívnom Joeyt!
Csók közben éreztem, ahogy a keze felfedezőútra indul a testemen. Ha vert volna szívem valószínűleg majd’ kiugrott volna a helyéről idegességemben, azonban valamilyen okból kifolyólag nem állítottam őt meg. Egyszerre élveztem a csókot, valamint Tyler érintését. Amikor kezdett eldurvulni a helyzet valamiért visszavonulót fújtam.
- Mondtam, hogy ne beszélj így velem. Nem vagyok a felmosórongyod. –jegyeztem meg nem túl hízelgően. Figyeltem, ahogy eltávolodik tőlem. Zavartan megigazítottam magamon a törölközőt, és idegesen toporogni kezdtem a helyemen. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondhatnék, de ezen nem is kellett sokáig gondolkoznom, mert Ty megtette helyettem. Átölelve saját magamat hallgattam, amit mondd és egy pillanatig nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam. Eddig teljesen ebben a hitben voltam, hogy egy: nem tetszek neki és, hogy kettő: teljesen el van magától telve. Ennek ellenére, most kifejezetten más volt. Egy kicsit közelebb léptem hozzá, de észben tartottam azt, hogy utálja, ha hozzáérnek, így magamat átölelve maradtam.
- Ne mondj ilyet. Ez nem igaz. Ennyi erőből én is mondhatnám azt, hogy csak egy vámpír vagyok. Vagy…amit Oliver vágott hozzám, mikor régen elhagyott „undorító vérszívó”. Szerintem kvittek vagyunk ilyen téren. –halványan elmosolyodtam. Az volt az igazság, hogy nem utáltam őt annyira, amennyire kellett volna. Igaz, hogy nagyon sok rosszat elkövetett ellenem, de nem tudtam őt gyűlölni. Nagyon nehéz sorsa lehetett, éppen ezért muszáj volt neki, ilyen úgymond „védő mechanizmusba” átmennie.
- Mi? Mi van velünk? –oldalra döntöttem egy kicsit a fejem, és kíváncsian néztem rá, bár tudtam, hogy erre úgysem kapok választ. Nem szokása rendesen válaszolni a dolgokra. Kijelentésén bólintottam egyet, és megfogtam a törölköző tetejét, hogy ne csússzon le rólam.
- Rendben, egy perc és jövök. –gyorsan felszaladtam a lépcsőn és bementem a koszos fürdőszobába. A tekintetemmel megkerestem a ledobott ruháimat, és magamra kapkodtam őket. Tudtam, hogy a pincében még hidegebb lesz és nem akartam, ennél jobban fázni.
Miután visszamentem Tylerhöz, hagytam, hogy mutassa az utat a pincéig. Miután feltárult előttem a sötét lejáró nyeltem egyet, majd Ty felé fordultam.
- Öhm…nem jönnél le velem? Nem szeretnék egyedül maradni. –a szemeim szinte könyörgőek voltak, ahogy ránéztem. Oliver mai kis akciója után eszem ágában nem volt egyedül maradni védtelenül, hisz tudtam, ha most álomba merülök nincs az az Isten, aki felébresszen. Nagyot nyelve vártam a válaszát, s mikor bólintott nagyon megörültem. Ajkaimra széles mosoly húzódott, amit eddig nem sűrűn lehetett látni a jelenlétében.
Annak ellenére, hogy nagyon sötét volt, én tökéletesen láttam. Ahogy leértünk egyből körbepillantottam valami fényforrást kerestem, és nem messze meg is láttam egy régi mécsest. Odamentem ahhoz, és meggyújtottam a mellette heverő gyufával. Az túlság, hogy a helyiség ettől fényárba borult, de legalább valamit Ty is láthatott a helyből. Ez sem volt sokkal tisztább, mint a fenti helyiségek, pont úgy ahogy vártuk.
- Szerintem itt már volt előttünk egy vámpír. Szinte biztos vagyok benne.
A tekintetem rátévedt a pince egyik sarkában heverő matracra. Jobb hely híján lassan megindultam felé, és felfeküdtem rá. Eszméletlen hideg volt itt lent. A leheletem látszott, a bőröm pedig még hidegebb volt, mint szokott lenni.
- Nem jössz ide? Nem érek hozzád ígérem, de a te test hőd sokkal magasabb, mint az enyém. Nagyon fázok…-vacogva kuporodtam össze a molyrágta szivacson, és figyeltem, ahogy közelebb jön. Egy kicsit arrébb csúsztam, hogy kényelmesen elférhessen ő is.
- K…köszönöm. –nyögtem ki nagy nehezen a szót. Így már sokkal jobb volt, bár még korán sem voltam annyira melegen, mint kellett volna, de hát nem lehet telhetetlen az ember nem igaz?

A falnak támasztottam a hátam, ameddig a nőre vártam. Szerencsére gyorsan lankadt az érdeklődésem Andee iránt, mire visszaért, már szokásos voltam minden téren. A kérésére kelletlenül bólintottam egyet, nem igazán volt kedvem vakond életmódot folytatni, de vagy az, vagy a fönti mocsok. Teljesen mindegy. Elindult, utánamentem, szerencsére én is láttam, hova nem kéne lépnem. Hagytam, hadd higgye, hogy hasznossá tette magát. A gyér fényben körülnéztem a szegényes környezetben. Olyan, mint amiből egyszer már kikerültem.
- Esetleg a hintőporosok hoztak ide kínozni való vámpírt... vagy farkast. Nem tudhatod ennyiből. - vontam le a következtetést, és végigpásztáztam a pincét valamiféle eszköz után, amivel tortúra alá vonhattak embereket, de nem volt erre utaló nyom.
Néztem, ahogy lefekszik arra a gusztustalan szivacsra, megint kérdezett, én meg hülye módon újra bólintottam. Leültem a szivacs végébe, levettem a bőrkabátom és ráterítettem. Rákönyököltem a térdeimre, az egyik tenyeremnek támasztottam a homlokom.
- Mióta vámpír Oliver? - némileg felé fordítottam a fejem, hogy egy pillantást vessek rá, de végigropogtattam a hátam és után el is fordítottam róla a pillantásom. Nappali ember lévén nem voltam fáradt. A gyertyafény megcsillant egy tárgyon, felkeltem, és ahogy odaértem, egy üveg régi vörösbor volt. Elhúztam a szám, de kibontottam és azzal mentem vissza a szivacshoz. A csupasz hátamat döntöttem a falnak, kinyújtottam a lábaim és pár korty bort küldtem le a torkomon.
- De rühellem.... - köhögtem halkan, mégis újabb kortyokat ittam, csak hogy valamivel kitöltsem a néma perceket. Azt se tudtam, minek akarok vele beszélni. Igaz, nem is tettem, ezek a pár szavas kérdések és mondatok nekem tökéletesen megfeleltek. A lépcsőre néztem, mert meghallottam valami kaparó neszezést...

Ahogy feküdtem a szivacson összekuporodva, szinte éreztem, hogy sercegnek alattam a porszemek. Nagyon undorító látvány lehetett, de próbáltam nem erre gondolni. Még mindig jobb, mintha csak úgy simán a földre feküdnék. A fejem alá tettem a kezem, és úgy bámultam a falat. Elég nyugodt voltam most, ahhoz képest, milyen állapotba kerültem ide, ebbe a házba. Istenem soha többé nem akarok találkozni azzal az alakkal!
A nyelvemmel óvatosan végigsimítottam az alsó ajkamon, és örömmel fedeztem fel, hogy a rajta lévő seb már a múlté. Mintha Ty meghallotta volna a gondolataim, rákérdezett arra a szemétládára. A tekintetem felsiklott rá, majd megvontam vállam.
- Fogalmam sincs pontosan, de szerintem nagyjából 400 éves körül lehet. Legalábbis négyszáz éve nem láttam őt…amikor utoljára láttam még ember volt. Gondolhatod, hogy meglepődtem, amikor azon az estén, amikor berúgtam megjelent. –megráztam egy kicsit a fejem, végül egy mély kétségbeesett sóhaj szakadt fel belőlem. – Félek tőle… -suttogtam szinte alig hallhatóan, de tisztában voltam azzal, hogy hallja. A farkasoknak legalább olyan jó volt a hallásuk, mint nekünk vámpíroknak.
Figyeltem, ahogy feláll a helyéről és odamegy egy üveghez. Felvontam a szemöldököm, mert elég furcsának találtam, hogy valaki csak így itt hagy egy üveg bort.
- Szerintem jó ötlet abba beleinni. Mi van…mi van ha meg van mérgezve, vagy valami? –egy kissé aggódva figyeltem, ahogy meghúzza az üveg tartalmát, majd feszülten vártam a reakcióját. Mivel nem történt vele semmi, én is felültem és egy leheletnyivel közelebb csúsztam hozzá.
- Kapok én is? –kérdeztem tőle, majd kivettem a kezéből bort és kortyoltam egyet belőle. Ahhoz képest, hogy csak így hevert árván, meglehetősen finom volt. Mindig is imádtam a borokat, ennek legalább lehetett élvezni az ízét. Tudtam viszont, hogy túlzásba nem vihetem, mert viszonylag gyorsan betudok rúgni…lásd a két hónappal ezelőtti eseményeket….
- Nagyon finom. –jegyeztem meg, majd ismét kortyoltam egyet belőle, mire halk motoszkálást lehetett hallani. Egyből arra kaptam a fejem, és nem messze tőlünk megláttam a legrosszabb rémálmot, amit egy nő valaha is láthat. Egy hatalmas patkányt!
Iszonyatos sikításban törtem ki. Egyből felpattantam a helyemről, és rohanni kezdtem az helyiség legtávolabbi sarkába.
- Jézusom!!! Ty!!! Tüntesd el innen!!!! –ebben a pillanatban megmozdult ismét az a torzszülött, és úristen…még hangot is adott ki. Én ezt nem bírom!!
Mikor egy méternyit araszolt felém az állat, még hangosabban sikítottam, és odarohantam Tyhoz.
– Nem hallod!!! Tüntesd már el! –sipítottam olyan frekvenciával, amilyet eddig még sosem lehetett tőlem hallani. Szinte belemásztam Tyler nyakába, csak hogy minél messzebb tudhassam magamtól azt az undorító förmedvényt. Amikor végre valahára megmozdult, eltávolodtam tőle és nekipréselődtem a falnak. Visszafojtott lélegzettel néztem a jelenetet, ahogy végre kiteszi a szűrét.

Mielőtt még magaménak mondhattam volna a bort, kikapta a kezemből. Ránéztem felvont szemöldökkel és amikor meghúzta, reméltem, hogy igaza van és valamiféle bacilus terjengett az üvegben, utánam. Más se hiányzott, minthogy értem aggódjon. De lehet, hogy mint mindig, most is csak magát féltette, kezdtem azt hinni, hogy barátjának gondol, amiért nem földeltem el még. Pff.
Hirtelen nem tudtam, hogy mi történt, Andee égtelen sikoltásba kezdett.
- Hagyd már abba, hallod! Mintha nyúznának! - morrantam rá, ahogy a szoba egyik végébe siklott gyorsan. Úgy tűnt, mintha ezzel elértem volna a célom, abbahagyta a sikoltozást. Ráncoltam a homlokom, mégis hogy lehet ennyire lehetetlen ez a nő. Ennyi év, és mégis van, amitől fél. Hát én a képébe röhögtem volna az emlősnek. Egy ideig néztem felváltva az állatot és Andeet, összerezzentem a fába szorult féreg típusú sikoltásra, és már csak azt vettem észre, hogy Andee szinte rám mászott. Ezzel kicsapta a biztosítékot és azonnal felemelkedtem a szivacsról, de Andee majom módjára csüngött rajtam. Lefejtettem a kezeit rólam és az ágyra dobtam-ejtettem.
- Fogd már be a szád! Ő jobban fél tőled, hallod! - üvöltöttem rá, ami használt is szerencsére, mert abbahagyta a sipítást. Már a fejem is fájt ettől a hangtól és a patkány felé néztem, aki a beálló csendben megállt. Odaléptem hozzá, és mielőtt feleszmélhetett volna, az acélbetétes bakancsom alá került a szerencsétlen állat, hallottam, amint a gerince szinte szétrobbant a súlyom és a mozdulat alatt.
- Most már boldog vagy, hisztérika királynő? - morogtam rá, megcsóváltam a fejem. - Ilyet többé nem csinálsz, megértetted! - rivalltam rá nem túl kedvesen és cseszettül nem érdekelt, hogy kéne vele beszélnem és hogy nem.
- Hihetetlen, hogy te mindentől félsz. Hogy maradtál életben ennyi ideig? - lemondóan megráztam a fejem és valamiféle cucc után kutattam a tekintetemmel, hogy végre eltüntessem a halott testet. Egy régi falapot találtam és arra rágörgettem azt, aztán morogva felmentem a lépcsőn és az udvarra kidobtam mindenestül. El is szívtam egy cigit, reméltem, hogy addigra lenyugszik az isten csapása nő.
Bementem, onnan pedig le a lépcsőn a pincébe.
- Nem ajánlom, hogy még egyszer sikolts, megértetted? Ha mégis megteszed, esküszöm itt hagylak és hozok még egy zsáknyi élő patkányt! - morogtam neki arrogánsan és felkaptam az üveget, meghúztam megint. Mellette józanul képtelenség kibírni!

- De nem….csak…csak tüntesd el! –úgy ugráltam, mint aki megkergült. Egyszerűen undorodtam, még a tudattól is, hogy egy helyiségben vagyok egy ilyen döggel.
Tyler viselkedésén valahogy nem lepődtem meg. Megint hozta a "legyünk tuskók" énjét, főleg akkor, amikor rám ordított. Megszeppenve hallgattam el és idegesen rágicsálni kezdtem az ajkaimat, oly módon, hogy még a vér is kiserkent belőle, de nem igazán érdekelt. A figyelmet az az állat közötte le, és nem tudtam addig száz százalékig megnyugodni, míg ki nem kerül innen.
Egy hangos reccsenés jelezte, hogy Ty rátaposott arra állatra. Karjaim tiszta libabőrösek lettek, és oda sem mertem nézni a tetemre.
Ahhoz képest, hogy milyen idős voltam, és hogy olyan időben születtem, amikor elég mocskosak voltak az emberek, én még mindig nem bírtam elviselni őket. Ez volt az egyik legnagyobb rémálmom, de szerencsére most már vége.
- Miért különben mi lesz? Velem is ugyan azt teszed, mint azzal az állattal? –feltápászkodtam a földről, és figyeltem, ahogy kiviszi azt az undorítóságot.
Mikor egyedül maradtam, a tekintetemmel végigpásztáztam a helyiséget, miközben átöleltem saját magam. A szimpla tudattól is rosszul voltam, hogy több ilyen izé lehet itt, így míg Tyler fent volt, én óvatosan körbejártam a pincét. Szerencsére, már semmi sem volt itt, így fellélegezve mentem vissza a szivacshoz. Leültem rá, és mikor halk lépteket hallottam, felnéztem Tyra.
- Jó…de…meg kéne értened. Undorok tőlük. Olyan mintha téged egy rakás Andeevel zárnának össze. Nem hiszem, hogy másképpen viselkednél. –viccnek szántam, de ahogy kimondtam, egy kissé talán igaznak hangzott. Mivel gyűlölt engem, így el tudtam képzelni, hogy kiakadna ebben az abszurd helyzetben.
Csendben figyeltem, ahogy egyre többet és többet iszik az üvegből, míg nem alig marad már benne valami. Odanyúltam a borosüvegért, és a nekivágtam a falnak, ami egy hangos csattanás után, apró szilánkokra tört szét, és amilyen ügyes voltam, meg is vágtam magam.
- B*sszus… (papercut XDXD) –lenéztem az ujjamra, melyen egy szép kis mély bemetszés díszelgett. – Mielőtt rákezdesz…ezzel akartam megvédeni magam a többi nem kívánatos állat ellen. –sziszegtem a fogaim között, miközben azt figyeltem, ahogy az ujjaimról vörös csíkokban folyik le a vér. A számhoz emeltem végül a sebesült ujjamat, és látványosan lenyaltam tőle, a vörös nedűt.

Egy pillanatra ránéztem, amikor azt kérdezte, mit tennék vele. Jelen helyzetben legszívesebben kitekertem volna a nyakát, de csak hogy kedvesen viszonozzam a sikongatását. Mintha retardált oviban lettem volna. Inkább megtartottam magamnak a véleményt, nehogy százszorszép kisasszonyt valamivel is megbántsam. Véletlenül...
Visszamenve a nőhöz, amit már odafent elátkoztam, végighallgattam, mit mondott.
- Igen, az tényleg halálos lenne. Rátok nézve. - vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban, megint eljutott addig a pontig, hogy ne érdekeljen, mégis mit csinál és hogy. Ezután hajtottam fel az üveget és egy ideig azt ittam csendesen, élveztem, hogy a nő se próbál velem beszédbe elegyedni, valószínűleg amúgy sem bírnám ki, hogy el ne küldjem őt valami naposabb helyre.
- Add vissza! - nyúltam volna az üvegért, amikor kikapta a kezemből és a falhoz vágta. A falhoz! - Ezt mégis miért kellett, te.... véredényes! - elkapott a méreg arra, hogy vagy sikolt, vagy ügyetlen, vagy önveszélyes, vagy teljesen hibbant. Még hogy állatok.
- Persze, ellenem kell mi? Ha ki kívánnám tekerni a nyakad belém vághass valamit! Pff! Tudod mi vagy te? Egy félős, elcseszett, rohadtul semmire sem képes vámpír, aki felemeli a szoknyája alját is, nehogy véletlenül is sáros legyen a kis körme vége! És az, ami történt? Hát cseszd meg! Túlélted és neked kellene a legjobban élvezni ezt a rohadtul elcsesződött világot, és bemutatni neki, azt kiabálni, hogy kapd be még élek, te seggarc! - egyre dühösebben, egyre indulatosabban mondtam, nem érdekelt, hogy közben mit hadovált, a méregtől megindultam felé, hogy jól megjutalmazzam az én-féle kedvességemmel.
- És tudod mit? Rohadtul nem érdekel! - ordítottam már, de nem tudtam, miről beszéltem pontosan. Sosem ittam sokat és az az egy üveg bor kezdett megártani nekem. Inkább a tüdőmet teszem tönkre, mint az agyamat, új agyat nem lehet még beültetni. Egészen annyira belelendültem az Andee-hez vezető lépésekbe, hogy már a falnak nyomtam a testemmel, a mellkasom vadul emelkedett és az arcát két kezem közé fogva keményen rákényszerítettem a számat és a nyelvemet is. A testem nekifeszült, ezzel elzárva mindenféle menekülési útvonalat előle. Hihetetlen, hogy mennyire utáltam ezt a nőt és mégis felrúgva minden saját szabályomat vonzott magához. Mint egy hülye csörgőkígyó. De utálom azokat!

+16

Miután összetörtem az üveget, Tyler eléggé felkapta a vizet. Meglepetten néztem rá, és hallgattam a kifakadását, amit csak úgy mellesleg megjegyezve sosem láttam tőle. Nem igazán volt az a káromkodós fajta, ellentétben velem, aki már jó néhány szép szót is a fejéhez vágott.
Hatalmas szemeket meresztettem rá, és figyeltem, ahogy egyre közelebb ön hozzám. Jajj ne most fog megölni. Egy koszos undorító pincében. Ennél egy kicsit szebb halált vártam volna el, de hát nekem ez jutott.
Egyre hátrébb lépkedtem míg nem egészen a falhoz préselődtem. A legrosszabb a szavaiban az volt, hogy igazak. Végig úgy éltem, mint valami királykisasszony, és iszonyú sok mindent nem tudok erről a világról, talán ezért is vagyok ilyen esetlen néha.
Amikor már előttem volt, egy kissé ijedten néztem fel a szemeibe, s mikor megcsókolt halkan felnyögtem. A pillanatnyi döbbentség után, viszonoztam neki a csókot, mialatt én lélegzetvételeim is megszaporodtak. A kezem felcsúszott a nyakához és gyengéden beletúrtam a rövid hajába. Nyelvünk vadul csatázott egymással, és ekkor döbbentem rá, hogy már megint ott tartunk, mint kér órája, de ezúttal nem érdekelt. Szabad kezemet tétován lecsúsztattam a mellkasáról, egy kicsivel lejjebb, míg nem el nem értem a férfiasságáig. Még magamat is megdöbbentettem ezzel a mozdulattal, ám nem húztam el a karomat. Nadrágon keresztül gyengéden végigsimítottam a meredező férfiasságán, aminek érintésétől lángra lobbant a testem. A hév kezdett egyre jobban a hatalmába keríteni, de tudtam jól, hogy nem mehetek el sokáig.
Nyilvánvalóan részeg volt, és ezért is esett így nekem, de ebben a pillanatban nem zavart. Próbáltam kiélvezni a helyzetet, amíg csak lehet, hiszen ha kijózanodik akkor biztosan nem fogja többé engedni, hogy megérintsem. Ebben a pillanatban átkoztam magam, amiért ennyire tapasztalatlan vagyok. Annyira könnyebb lenne minden, ha már csináltam volna ilyet előtte. tudnám, hová nyúljak, de így.
Elcseszett egy helyzet ez….
- Ahh Tyler… -nyögtem fel rekedten, ahogy ujjaim végigsimítottak a forró bőrén. Annyira más volt mint az enyém. Az érintésem valószínűleg olyan lehetett, mint a jégcsap, míg az övé meleg és forró…

Éreztem, hogy egy idő után végre enged nekem és viszonozza a csókot, ami olyan volt, mint én. Zabolázatlan és akaratos. A leginkább az lepett meg, hogy a keze elindult rajtam lefelé, nem tudtam magam visszafogni és a nőért kiáltó testrészem nekifeszült a rajta végigsimító kéznek. Az egyik kezemet még az arcán tartottam, a másikkal a csípőjénél ragadtam meg és még közelebb vontam magamhoz. De persze megint muszáj volt megszólalnia. Zihálva álltam előtte, megköszörültem a torkom és közelről néztem a torkát pár hosszú másodpercig.
- Azt mennyire vennéd görénységnek, ha azt mondanám, nem borulok a lábaid elé, de megengedem, hogy elém térdelj? - felnevettem rekedt hangon, próbáltam lenyugodni, de ez nem igazán jött össze úgy, hogy közben érintett. Maga az érintés is furcsa volt és bele is borzongtam, nem azért, mert annyival hűvösebb érintése volt.
- Azt mondtad, tegnap ettél. - ráncoltam a homlokom, megfogtam a kezeit és elhúztam magamról. - Kívántad a vérem még odafent, nem igaz? - megdörzsöltem a homlokom és elléptem tőle, csak hogy megigazítsam magam. Lehet, hogy azonnal és gondolkodás nélkül ölök, de ez a nő még semmit nem tud arról, hogy én hogy szoktam nőt alám vágni. Vagy elém... És az isten verje meg, még szűz is ráadásul.
- Nem kellene ezt a hülye játékot folytatnunk, különben te húzod a rövidebbet. - néztem rá a pince túloldaláról, ahová már alig ért el a gyertya fénye. Marha voltam, hogy megkívántam és azért is, hogy elgondolkodtam azon, hogy az enyém lesz, erre a világos éjjelre. Megtámaszkodtam a szekrényen. Lehetetlen egy helyzet volt és pont őt kívántam meg, akit utálnom kellene. Ez morbid vicc és nincs is ínyemre.
- Javaslom, hogy nyugodj le te is. - itt lenéztem a gatyámra és még mindig rosszul állt rajtam, rámorogtam magamra, csak hogy végre eltűnjön ez az istenverte bizonyíték. - És.. jobb lenne, ha aludnál. Én meg.. Kifaragok addig egy falábat. Vagy mondjuk valamilyen barlangrajzot csinálok. Úgyis átkozott sötét van itt. - morogtam nem túl vidáman, utáltam az ilyen helyeket, emlékeztettek arra, hogy milyen körülmények közt húztam meg magam az árvaházban és a bandában is.

Édes Istenem! Ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, amikor a büszkén meredező testrészét nekem nyomta. Vámpír létemre, nem voltam egy vallásos „ember”, hisz templomba sem mehettem, de ez megért egy imát az biztos.
Különös borzongás futott végig a testemen, ahogy ujjaim végigsimítottak,az erőtől duzzadó kemény izmokon. Őszintén szólva először azt hittem, hogy tényleg elhúzódik tőlem, és rám ordít, hogy ne érjek hozzá, de szerencsére nem így történt. A légzésem már szinte ziháló volt, az agyamat pedig kezdte elborítani a szenvedély, amit még sosem éreztem.
Szavaira kinyitottam a szemem, és egy kissé értetlenkedve néztem rá.
- Eléd térdeljek? –enyhén oldalra biccentettem a fejem, hisz nem igazán értettem, hogy pontosan miről is beszél, de aztán hirtelen leesett. A szemeim kikerekedtek, az arcom pedig lángvörösbe borult. Jézusom… Sajnálatos módon mindig is vizuális típus voltam, így egyszerűen képtelen voltam visszafogni azokat a képeket, amelyek bevillantak az agyamba. Láttam, hogy letérdelek elé, lehúzom a sliccét és ajkaim közé veszem a…. Andee Williams! Ezt most azonnal hagyd abba!
Nagyon örültem neki, hogy egy kissé elhúzódott tőlem, mert valószínűleg jelen pillanatban én erre nem lettem volna képes. Túlságosan is vonzott, minden egyes kis porcikájával.
Egy kissé meglepődtem a kérdésén, de egy rövid torokköszörülés után válaszoltam neki.
- Igen. Tegnap ittam elég sokat, de nem tudom… hülyeség volt, hogy egyáltalán ez megfordult a fejemben. Nem kell aggódnod nem teszek semmit, hiszen rosszul lennék a véredtől. –feleltem neki halkan, és figyeltem, ahogy egyre jobban eltávolodik tőlem, ami ellen a testem sikítva tiltakozott.
Igaza volt. Egyáltalán nem jó ötlet ezt folytatni főleg, ezen az undorító helyen. Nem akarom azt mondani, hogy egy lepukkant kint pincébe veszítettem el a szüzességem. Halkan sóhajtottam egyet, és visszamentem a szivacshoz. Elfeküdtem rajta, és a plafont kezdtem bámulni.
- Ha…ha nem itt lennék, hanem egy szebb helyen… akkor megtennéd? Vagy…azért nem akarsz engem, mert gyűlölsz, és nem akarsz egy olyan undorító vérszívóval lenni, mint amilyen én is vagyok? –félszegen rápillantottam és a sötétség ellenére és tisztán láttam őt. Éljen a vámpír lét!
Hiába is próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy talán megtenné, egyáltalán nem voltam benne biztos annak ellenére sem, hogy elől félreérthetetlenül dudorodott a nadrágja. Lehetséges, hogy a sebhelyem is közrejátszott. Valóban nem volt valami szexi látvány, de nem tudtam mit csinálni vele.
oldalamra fordultam, és félig lehunyt szemekkel néztem őt.
- Ha máshol lennénk, akkor én akarnám… -suttogtam halkan, mégis magabiztosan. A szemhéjaim egyre csak nehezültek, míg nem teljesen elnyomott az álom. Halkan szuszogtam, miközben a koszos szivacson kuporogtam.