Biccentettem csak, nem válaszoltam arra, amit a véremről mondott, mindenesetre jó ezt észben tartanom. Lehet, hogy a későbbiekben felhasználhatnám ezt. Már nem kell amúgy sem sok, hogy olyan ellenségeket szerezzek magamnak, akiket nem kéne. De a munkámból élek és pont. Gyilkolnom kell.
Szenvtelenül néztem, ahogy visszament a szivacshoz és egyszer csak olyan szavakba fogott, ami ledöbbentett, de nem mutattam ki. Az ilyen érzelmeket jobb magamban tartani. Mielőtt még bármit is mondhattam volna, ő folytatta. Akarná?
- Teljesen meg vagy huzatva Andee. - morogtam, és már nem is tudtam kifejteni ezt az egészet, mert elaludt. Egy ideig néztem őt és azon agyaltam, mégis hogy mondjam neki el azt, hogy ez lehetetlen. Teljesen felesleges neki akarnia, mivel ha ő a cukormáz, akkor én a villa vagyok. Kegyetlenül bedarálnám már csak azzal is, hogy a közelében voltam.
A gyertyát elfújtam és magammal vittem a lépcsőkhöz, hogyha majd Dee felébred, fényt tudjunk gerjeszteni. A korlátnak döntöttem a hátam és a szemközti falat néztem, néha az ajtóra is ránéztem, mert nem akartam, hogy valami meglepjen. Szerencsére a nappal gyorsan és zökkenőmentesen telt, de elég időm volt gondolkodni a köztünk lévő hülye viszonyon, ami nem igazán tett jót nekem. Pár órával később valószínűleg alkonyodhatott, mivel a nő elkezdett mocorogni, meg is gyújtottam a gyertyát.
- Örülök, hogy nem játszol Csipkerózsikát. - morogtam neki nem túl kedvesen és kinyújtóztattam magam. Odalépve hozzá lehúztam róla a bőrkabátom és leráztam róla a port, végül magamra vettem.
- Csak hogy tudd, aki ezüstöt eresztett belém, két napon belül cafatokra fogom tépni. Ne is ábrándozz azon, hogy túléli. Kelj fel, ki akarok jutni erről a helyről. - nem segítettem neki, hanem hátat fordítva felmentem a lépcsőn kettesével véve azt. Odafent a helyére pakoltam a pisztolyt és a fojtózsinórt is. Kivittem a szemetet az udvarra és meggyújtottam, hogy minden bizonyítékot eltüntessek, hogy valaha is itt jártam.
Amikor nyílt az ajtó és Dee lépett ki rajta, végignéztem rajta egy pillanat alatt. Emlékeztem arra, hogy mit mondott velünk kapcsolatban és még mindig úgy gondoltam, hogy őrült. Ez nagy marhaság tőle. Amúgy is, maximum csak megölni tudnám, amennyire nem éreztem szinte semmit sem az utóbbi években.
- Nem kellett volna innom hajnalban. - mondtam halkabban, megdörzsöltem a nyakam. Néztem a tüzet egy ideig, csak hogy ne a nőn legeltessem a szemeimet.

Az utolsó szót már csak tompán hallottam. Bólintottam egy aprót, hiszen igaza volt. Teljesen elment az eszem és már azt sem tudom, mit beszélek. Amikor fent voltunk a konyhában, akkor még eltoltam magamtól, mondván, hogy túl durva lesz, de most hogy éreztem őt, már nem biztos, hogy akkor is így reagáltam volna. Annak ellenére, hogy tudom mennyire durva lenne, mégis majd’ 600 évnyi szüzesség kezdett sok lenni. Jobbnak tartottam, ha ezeket a szavakat inkább nem mondom ki hangosan, mert biztosan kiakadt volna, és inkább elmegy, egyedül pedig nem szerettem volna maradni.
Egy egész nappal után, lassan ébredezni kezdtem. Hallottam, hogy Ty mocorog egy kicsit, de mivel még túl kába voltam nem nyitottam ki a szemem. Tudtam, hogy ő az mivel az illatán éreztem.
Amikor már meguntam a fekvést kinyitottam a szemem, végül pedig felültem a szivacson. A tenyerembe ásítottam egyet, miközben Ty megint megkezdte a kedves szövegét. Egy jelentőségteljes pillantást vetettem rá, és figyeltem, ahogy közelebb lép hozzám és elveszi a kabátját. Szavaira felvontam a szemöldököm, miközben felálltam a szivacsról.
- Most ezt miért mondod nekem? Nem én voltam… Egyébként ezzel újat nem mondtál. Tudom jól mire vagy képes, vagy….legalábbis jó a képzelőerőm. –feleltem neki halkan.
Megindultam utána fel a lépcsőn, de mielőtt még kiléptem volna, azért kinéztem, hogy tényleg egy szemernyi napsugár sincs. Miután mindent rendben találtam kimentem a házból, és egyből a tűzre tévedt a szemem. A kezeim remegni kezdtek, ahogy a lángcsóvák felcsaptak a magasba, és bátortalanul közelebb mentem, de távolságot tartva a tűztől és Tylertől is. Azóta félek tűztől, mióta elvesztettem abban a szüleimet és kis híján én is odalettem.
- Ezt miért kellett gyújtanod? Szerintem…máshogy is eltüntethetted volna. Miért nem ástad el? –kérdeztem elfojtottan, miközben a tekintetem végig a magasba felcsapó lángokon tartottam, addig a pillanatig, míg Tyler szóba nem hozta múlt éjszakát. A szemem sarkából rápillantottam, majd sóhajtva lehajtottam a fejem és a havat kezdtem tanulmányozni.
- Igen, én is így gondolom. Akkor biztosan nem csináltad volna azt … -egy erőltetett mosolyt küldtem felé, ami körülbelül olyan volt, mintha közben a valaki fogát húznák. – Én is hibáztam, nem szabadott volna ilyen messzire mennem. Bocsáss meg… én csak… mindegy inkább hagyjuk. –leültem egy farönkre és átöleltem magam. Máskor ha menekülök emlékeztetnem kell magam, hogy kabátot is kapjak fel gyorsan. Mordultam egyet magamba, ahogy eszembe jutottak a múlt esti események, és elég kilátástalannak találtam a helyzetem.
- Heather…a barátnőd? –bukott ki belőlem a kérdés, mialatt a hóba rajzoltam a mutatóujjammal. – Nekem úgy tűnt, hogy ő annak hiszi magát. Vagy…legalábbis valami hasonlónak. –felpillantottam rá, mert kíváncsi voltam a reakciójára. – Gondolom azért esett akkor is nekem, mert azt hitte megcsaltad velem. –hisztérikusan felnevettem és megráztam a fejem. – Micsoda képtelen ötlet, nem igaz?

Úgy gondoltam, inkább magamban tartom a válaszomat, úgyis tudta, hogy egy állat vagyok és simán eltennék bárkit láb alól, ha jó pénzt kapok érte. Tök mindegy, ki volt vagy hogy mi. Ami az aktában állt és biztos voltam abban, hogy bűnös, azonnal és kíméletlenül megöltem mindenkit. Amikor kijött, a tűz már napnyugta színű lángokkal festette meg a havat.
- Ha valakit elföldelek, azt megtalálják. Rothadás szaga vonzza az 'embert'. A tűz minden bizonyítékot eltűntet, legyen az élő, vagy hulla. Ugyanez van a tárgyaknál is. Már csak az hiányozna, ha a véremet követve rám bukkannának. - tárgyilagosan mondtam, szinte rá sem nézve a nőre. Egymás után dobáltam a lángok közé a véres cuccokat.
- Hát nem. - bólintottam, amikor a hibáját említette. Hülye, volt, hogy engedte nekem már a csókot is. Ez nagyon nem volt jó és azt se tudtam, mit kezdjek ezzel a nővel. Rühelltem azt, amilyen volt, és mégis, néha alám vágtam volna szívesen. Elcseszett egy helyzet! Ahogy szóba hozta Hezt felemeltem a fejem, hogy ránézhessek egy mi ez a hülyeség tekintettel, mert az volt. Még hogy Heather meg én. Pff, már csak az kéne.
- Már tegnap is mondtam, hogy néha csak meghúzom. Nem kell mást csinálnia csak pucérra vetkőzni és hagyni, hogy megd_gjam. Nem nagy dolog. - vontam vállat nemtörődöm módon és elvettem a tekintetem Andeeről. Túlzottan nem érdekelt, mit gondolhat vagy érezhet. Én semmit. Teljesen mindegy volt, ki mit érez körülöttem. A lényeg, hogy életben maradjak, a többiek meg élhették a maguk világát nélkülem.
- Nem nagyon érdekel, mit hisz, kije vagyok. Ha túl messzire megy, úgyis leállítom. - fűztem még ennyit a Hezes témához, reméltem, hogy Andee többet nem kérdez a nőről, de ha mégis, akkor esetleg elgondolkodom azon, hogy ecseteljem, hogy és mint szoktam végigmenni rajta. Ha ezt akarja, nem tartok titkot. Minek!?
- Miért fontos amúgy is mindez? Nem úgy volt, hogy nem tudunk egymás mellett megmaradni anélkül, hogy ölnénk egymást? A te részedről persze ez elméleti kérdés. - gúnyosan elmosolyodtam, mert még ha nyúznák is, akkor se lenne képes bántani senkit se. Ki kell ugrasztanom a nyulat a bokorból, hogy végre agresszívebbé váljon. Rohadt hatszáz év alatt olyan naiv maradt, mint egy hülye nyúl, aki azt hiszi, mindenki kesztyűs kézzel bánik vele. Baromság!
- Na húsom, most jön a disznóvágás ideje, úgyis parázson akartam sütni! - elővettem a vadászkésem és egy rideg mosollyal néztem végig Deen, de a kést ledobtam a földre és kezdtem vetkőzni. Egy szál alsóban néztem rá a nőre, aki döbbenten nézett.
- Pucéran is láttál már, na és? - vontam vállat és a gatyámat is letoltam. Megroppantottam a nyakam és pár pillanaton belül már farkasként néztem Andeere. Barátságtalanul rámorrantam és azonnal rohanni kezdtem a háztól nem messze lévő liget felé, ahonnan egy őz illatát sodorta felém a szél. Pár pesrces futás és hajsza után le is terítettem, és nyakánál fogva vontattam vissza a holtestet egészen a házig. Farkastekintetemet Andeeébe fúrtam egy hosszú pillanatig, elkocogtam a ház mögé és visszaváltoztam emberré. Kiköptem a számból a vért és a hóval némileg megmostam az arcom, de nagyon nem használt. Az egész testem véres volt, úgy mentem vissza a vámpírhoz és az áldozatomhoz.
- Kezdtem éhes lenni. Miattad egy napig koplaltam. - morogtam rá, aztán a vadászkést megfogtam és az állat hasát felvágtam. Bűz terjengett, nagyon is gyomorforgató.
- Ha rosszul lennél, viselkedj. Nem foglak cipelni, megértetted? - néztem rá és a kezemet újra megtisztítottam némileg a hóval. Felöltöztem a legszükségesebb ruhadarabokba és hosszú percekkel később már kezdetleges nyársra húztam a szarvashúst.
- Kérsz? Jaj, nem, bocs, elfelejtettem, hogy vega vagy. Nem is. Nem egészségtelen csak vért enni? - ridegen felnevettem, ahogy láttam, mennyire felháborítottam és kiborítottam a viselkedésemmel.
- Na, nem is válaszolsz? Kivághatom, ha nincs szükséged a nyelvedre.....

Tyler nyers szavain már meg sem lepődtem. Tudtam jól, milyen így csak csendesen hallgattam a válaszát. Ahogy behunytam a szemem láttam magam előtt, ahogy éppen azt a nőt dugja és egy kissé talán féltékeny voltam. Noha nem arra, hogy Tyler és az a nő…hanem a helyzetre. Úgy tűnik én sosem tudom meg milyen az, amikor az élvezettől sikolt fel az ember. Fájdalmasan sóhajtva tűrtem a fülem mögé pár kócos tincset, és tovább néztem a narancs és vörös színben úszó lángnyelveket.
Gúnyos szavaira rákaptam a tekintetem és lesújtóan néztem rá.
- Nem mindenki lehet gyilkoló gép. Igaz, hogy én sosem tudnék ölni, még akkor sem, ha felhúznak, viszont erre büszke is vagyok. Szerintem a mai világban ezt nem sokan mondhatják el magukról. –válaszoltam neki egy kissé talán durcás hangnembe, de nem érdekelt. Sosem értettem, hogy tud ennyire érzéketlen lenni mindenkivel. Az biztos, hogy nekem pár verés nem lett volna elég ahhoz. Engem is sokszor vertek meg, többször megakartak ölni, de mégsem lettem azzá, ami ő.
Megszeppenve néztem, ahogy előkapta a kést. Gyorsan felpattantam a helyemről, és hátrálni kezdtem, mert komolyan azt hittem, hogy nekem esik azzal a fegyverrel. Ijedten néztem rá, de amikor megláttam, hogy vetkőzni valahol megnyugodtam. Legalább nem engem akar megölni. Még…
Addig figyeltem őt, míg el nem tűnt a szemem elől, majd mikor egyedül maradtam leültem a ház verandáján lévő lépcsőre és bámultam előre a semmibe.
Tíz végtelenül hosszú perc után, megpillantottam Tylert farkas alapban, amitől egy kissé meg is ijedtem. Vagy négy fejjel magasabb volt nálam, és az ahogy mozgott nem ígért túl sok jót. Amint túljutottam a kezdeti sokkon, észrevettem a szájában lévő őzet. A szám elé kaptam a kezem, és gyorsan elkaptam onnan a tekintetem.
- Senki sem mondta, hogy koplalj. Nyugodtan otthagyhattál volna, amíg…táplálkozni mész. –feleltem neki fojtott hangon, s szinte éreztem, ahogy a szerencsétlen állat hasát felvágja. Az orromat egyből megcsapta valami undorító bűz, amire felfordult a gyomrom, de szerencsére még tudtam magam türtőztetni.
- Köszi, de még arra szükségem van. És légy szíves ne játszd itt nekem a kemény legényt. Nagyon nem áll jól. Vegyél vissza a hangodból, különben…különben nem állok jót magamért. –a hangomat akár fenyegetőnek is lehetett mondani, de Tyler szemei még csak meg sem rebbentek. Egy kicsit közelebb mentem hozzá, és amikor megálltam mellette összefontam a melleim előtt a kezem.
- Ezt direkt csinálod igaz? Megakarsz botránkoztat, vagy éppenséggel gyűlöltetni magaddal szemben. Nem bírod elviselni, hogy valaki normálisan viszonyul hozzád. Megijedsz. Hiába is próbálod tagadni. Ahogy hozzádérek, vagy olyan vizekre evezünk, ami már nem csupán egymás gyilkolászásáról szó, te megfutamodsz, mint egy nyúl, de jobb, ha most tisztázzuk, hogy engem nem tudsz megijeszteni ezzel az olcsó kis trükkökkel. Úgyis elérem, hogy egyszer egy szikrányi érzés is legyen benned. Akármi… - ajkaimra eltökélt mosoly húzódott, és vártam, hogy válaszoljon, holott nagyon is tudtam, mit fog felelni…

- Ott, ez igaz. - értettem vele egyet, de ha meg megtettem volna, akkor meg hisztériázott volna, hogy miért hagytam magára. És amit a legjobban utálok, az a hiszti. Heather már tapasztalta párszor, mennyire elegem van, ha nekikezd.
- Mert mit csinálsz? Nehogy azt hidd, hogy még egyszer hozzám tudnál érni. - néztem rá, ahogy közelebb jött és a tekintetem semmi jót nem ígért. Lehet, hogy fenyegetni akart, de nem jött be. Kiröhögtem volna, annyira tehetetlen volt. Egy cseppnyi agresszivitásra sem képes, nem hogy ellenem bármire is. Felálltam, így fölé magasodtam pár centivel, utáltam másokra felnézni, minden szempontból. Unottan hallgattam végig a monológját, zsebeimbe süllyesztettem még a kezeimet is. Nem volt benne egyáltalán sem logika, sem józanság abban amit mondott, ez színtiszta hülyeség és öngyilkos merénylet volt maga ellen.
- Érzek.... Gyűlöletet, haragot, dühöt. Ne próbálkozz, mert nem fog menni. És nem futamodtam meg egyszer sem. Te vagy még szűz, olyan károkat okoznék benned, ami után nem lennél sem testileg sem lelkileg ép. Gondold meg, mit akarsz belőlem kihozni. - sötéten ránéztem, nem léptem el, úgyis ő fog hamarabb visszavonulót fújni. Különösebben nem érdekelt.
Rámorrantam haragosan és elléptem mellőle. Utáltam a közelében lenni, a tűz túloldalára mentem és fordítottam a húson.
- Különben is, nem mindegy neked milyen vagyok? Tudod mit? Menj el, mindkettőnk életét megkönnyíted. Én nem öllek meg, te meg boldogan élhetsz a saját magad tündérmeséjében. És amúgy se kapnék érted lóvét, ha a magam szórakoztatására ölnélek meg. És ne aggódj, megtenném. - komolyan néztem rá, nem izgatott az sem, hogy majdnem összejött az, hogy megfektessem. Valószínűleg jobban is járt. Meg én is.
- Szóval fogd a virgácsaidat és tedd szépen egymás után, ha elmész. Hidd el, észre se veszem majd. - a húst kiszedtem a tűzből, elindultam a házba és sikeresen be is jutottam, hogy lemossam magamról a vért. Undorral néztem körbe a zuhanyzóban, de nem volt más lehetőségem, egy sóhaj kíséretében pucéran álltam a langyos, vöröses színű víz alá.