[DRAKE GRONDEN]
ÁLTALÁNOS
Teljes név: Drake Gronden
Becenév:Csak simán Drake.
Kor:25+65
Faj:Vámpír
Születési hely és idő:1920.03.02.
Foglalkozás:Szervkereskedő
Átváltozás időpontja:1945 tavaszán
CSALÁDOM
Apa:Michael Gronden
Anya: Catherine Flowers
Testvérek:Joshua Gronden
Egyéb fontos személyek:Senki nem fontos számára.
RÓLAM
Jellem:Mit is mondhatnék róla? A lelke sötét és gonosz, a velejéig romlott. A jót nem ismeri és bár folyamatos mosolygása és jókedve nem ezt sugározza, valami alibinek lennie kell. A vér iránti szeretete majdhogynem beteges, de nem izgatja különösképp. Legfőbb elfoglaltságának a halandó nőkkel való szórakozást tekinti. Ja azt muszáj megemlítenem, hogy rettentően gazdag, ami nem csoda, hisz munkája miatt jól keres. Nagyképű, egoista, szadista. Nevezzék ahogy akarják, ő úgy gondolja, hogy így van jól, ahogy van.
Külső tulajdonságok: Külsejére cseppet sem panaszkodhat. Barna, középhosszú haja van és magas, izmos testalkata. Szemei sötétkékek, szája vékony vonalú, ami általánosságban mindig felfelé görbül. Különös vonzerő árad belőle, aminek senki nem tud ellenállni. Kivéve persze fajtársait, akiket sokkal nehezebb "becserkészni".
Viszony a farkasokhoz illetve vámpírokhoz: -
Előtörténet:Egyszer volt hol nem volt...Na jó ezt hagyjuk. Tudom nem olyan vicces de hát...Mindegy. Inkább elkezdem. Azt hiszem valahogy úgy kezdődött az egész, hogy kint sétáltam. Nem. Az a másik életem kezdete.
Szóval nem is olyan rég, legalábbis nekem nem tűnik túl régnek. Mit nekem az a kilencven év? Igazán semmiség.
Gyerekkorom egy része boldogságban telt. Mindenem meg volt. Családom hatalmas kincs birtokában volt, amit a család évszázadokon keresztül halmozott fel. Tehát pénz hiányában sem voltunk. Az egyetlen gondom...Na igen, az öcsém volt. Vagyis hívjuk aminek akarjuk, de én jobban szeretem a báty helyett az öcsémnek nevezni.
Utalom mondhatni így is. Persze segítek neki meg támogatom esetleg pénzileg, mert meg kell említenem, hogy nem is kicsit vagyok gazdag. Ezt anyámék belém nevelték. Akár utálom, akár nem, családtag. Családtagokat pedig muszáj segítenem. Ez olyan ősi-családi törvény vagy mi.
Na és hát ha már Joshnál tartunk már megbocsássanak de néha szívesen letagadnám. Egy igazi nyálas ficsúr lett belőle. És azok a nők akiknek ez bejön...Borzasztó.
Annyira ezért ne kalandozzunk el felé, végül is rólam van szó.
Hogy ne hazudjak olyan nagyot elárulom, hogy én is ilyen voltam. Körülbelül tizenkét évesen. De hála istennek kinőttem ezt a viselkedést.
Kamaszodva egyre jobban változtam áttértem úgy mond a "rossz útra", mások szerint ez legalábbis az. Szerintem ez az igazi élet.
Nem akarok túl sokat beszélni gyerekkoromról. Elég hogy is mondjam? Unalmas.
Ugorjunk tehát oda, amikor húsz éves lettem. Ekkor megelégelve a szülőket, s velük együtt öcsémet is, elköltöztem.
El sem tudom mondani mekkora felszabadultságot jelentett ez nekem. Leráztam magamról mindent, ami egykor jó volt bennem. Persze maradt még bennem egy nagyon kevés kedvesség és jóindulat.
Kidobós fiúként dolgoztam egy diszkóban. Valamennyi pénz összegyűlt vele. Épp elég, hogy megéljek lakásomban.
Aztán öt év múlva, ekkor voltam 25 éves, levelet vagyis értesítést kaptam, hogy szüleim meghaltak. Nem tudom miért, de ez boldogsággal töltött el. Hát ha még Joshtól is megszabadulhattam volna. De végül is nem volt útban, szóval engem így nem zavart.
Nohát egyik este, mikor épp dolgoztam, benézett a diszkóba egy vámpír. Akkor még nem tudtam, hogy az, de most már igen. Jobban mondva már nem is először láttam. Már egy hete járkált hozzánk és nagyon gyanús volt. Mégis annyira vonzott a tekintete...meg úgy mindene.
Nem értsenek nem vagyok ferde hajlamú. Csak hát egy vámpír és...mindegy. Ezt csak én értem, meg aki már átesett ezen.
Ezen a bizonyos estén oda hívatott magához. Kicsit félve ültem vele. Hosszú, hullámos fekete haja a vállára omlott. Bevallom féltem tőle.
Végül is elmondta mit akar. Elmondta, hogy egy titkos szervkereskedési vállalat vezetője és most meg akar kérni, hogy vegyem át helyét, mert el kell utaznia hosszabb időre. Bevallotta, hogy már régebb óta figyelt és követett hazáig. Tud rólam mindent és nem ajánlja, hogy megpróbáljak ellenkezni. És akkor már persze azt is elmondta, hogy vámpír. Elkezdtem faggatni, hogy mióta él, hogy igazak-e a karós, a fokhagymás, a koporsós történetek. Többségén jót nevetett.
Közöltem vele, hogy olyan akarok lenni, mint ő. Hogy mindennél jobban akarom ezt.
Az ő szándéka is ez volt velem. Ott tehát, ebben a kis zugban a clubban közelebb jött...és hát nem fogom ecsetelni mi történt. Elég annyit tudnak, hogy megharapott és én már vámpírként ébredtem.
Tombolt bennem az energia és az adrenalin. Sajnos véletlenül megöltem egy emberét, amiért haragudott, de viccesnek találta mohóságomat.
Nem költöztem el, de mivel anyámék meghaltak és mivel magamat tartottam az idősebbnek, rám jutott a vagyon. Az a sok pénz...mind az enyém lett. És már gondolom nem is kell mondanom, hogy az a szemernyi bűntudat vagy kedvesség is eltűnt lelkemből, ami még volt.
Sötét és gonosz lettem, noha a csábításhoz nagyon is értettem. Ez természetesen kellett is a halandók vérének megszerzéséhez. A szervkereskedést folytattam.
Hm...Mit is mondhatnék? Azt hiszem semmi másról nem feledkeztem meg. Élem az életem ahogy a legtöbb vámpír, bár nekem semmi bajom ezzel a léttel. Élőlény vagyok, mint mindenki. Na jó...szív nélkül, de az nem számít.
Kezdőlap 
